A TUDAT (9)

Egészen más dolog leülni és megtapasztalni a békét, mint valójában használni is ezt a tapasztalatot az életünk megváltoztatására. Nagyon sok minden történik addig, amíg a szándék cselekedetté válik és sokszor azon kapjuk magunkat, hogy azt mondjuk: “Nem akartam megtenni, de….” vagy “Sajnálom, nem ezt akartam mondani”. Ahhoz, hogy életünket teljes kontroll alatt tarthassuk, nem csak tudnunk kell, hanem meg is kell értenünk, hogy milyen folyamat megy végbe, amíg a szándékunk cselekedetté válik.

Például: Egy autóüzemben különböző nyersanyagokat használnak: fémlemezeket, csapszegeket és anyacsavarokat, elektromos vezetékeket, festékeket, stb. Ezek a nyersanyagok olyanok, mint a tapasztalataink és a szándékaink. Amint áthaladnak az üzemen és különböző eljárásokon mennek keresztül, végül egy autót eredményeznek. Ugyanezt gondolhatnánk a cselekedetekkel kapcsolatban is. De tételezzük fel, hogy az autógyártásba egy következetesen ismétlődő hiba csúszik, mindenegyes autót, ami lekerült a futószalagról, szét kell szedni és megjavítani. Ráadásul még bosszantó is ha összegezzük a hiba miatti időveszteséget és az igen kemény munkát, hiszen egy gyárat nem azért építenek, hogy hibás autókat gyártson.

Életünk megváltoztatásához nem elegendő, felületesen megváltoztatni a cselekedeteinket. Ez működhet egy bizonyos ideig, de folyamatosan szembetalálkozni a “futószalagról” hibásan lekerült cselekedetekkel, nem sok örömmel jár és igen kemény munkába kerül a helyrehozásuk. Ehelyett fontos, hogy a tapasztalataink “nyersanyagait” ellenőrizzük és jártasak legyünk a vágyaink és cselekedeteink “termék előállító folyamatában is”. Egy mérnöknek nem elég csak nagyvonalakban ismerni, hogy mi történik az üzemben. Ahhoz, hogy a hibát ki lehessen javítani, részletesen ismerni kell mindent, ami történik. Minél jobban megértjük, hogy hogyan működik a lélek, annál könnyebben meg tudunk szabadulni azoktól a cselekedetektől, amiket nem akarunk végrehajtani. A meditáció által ellenőrizhetjük a “nyersanyagokat”, biztosítva általa, hogy csak a legjobb minőségűeket használjuk fel és semmiben se szenvedjünk hiányt.

Tehát miből áll a “gyártási folyamat”? Az első és leghatározottabb dolog, ami a tapasztalat és a cselekedetek között van, a gondolat. A gondolatok a tudatunkból merülnek fel. A Raja Yogában a tudatot nem fizikainak tekintjük, hanem metafizikainak, ami valójában a lélek képessége. Tehát a tudatunk által elképzelünk, gondolkodunk és ötleteket formálunk. Ez a gondolkodási folyamat az alapja az érzelmeinknek, vágyainknak, élményeinknek. A gondolkodási képesség alapján tudjuk újraélni tapasztalatainkat, ezáltal leszünk boldogok vagy szomorúak és általa túlléphetünk az idő és tér korlátain.

Amikor pl. arra gondolunk, hogy “Szeretnék egy csésze teát”, úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos cselekedetek automatikusan elindulnak. De vajon a gondolat az egyetlen kapocs a tapasztalat és a cselekedet között? Mit mondhatunk azzal a kifejezéssel kapcsolatban, hogy “Gondolkozz, mielőtt beszélsz!” Valamilyen gondolatunknak feltétlenül kell lenni, mielőtt kinyitjuk a szánkat, vagy semmi nem merül fel bennünk? Miről lehet itt szó? Úgy tűnik, hogy a gondolatnak két aspektusa van. Az első a gondolat önmaga, a második ennek a gondolatnak a tudatosulása és megértése. Az intellektust használjuk a gondolatok megértésére. A léleknek ezen második képessége alapján tudjuk megítélni mindannak az értékét, ami a tudatunkban felmerül. Tehát a “Gondolkodj, mielőtt beszélsz” kifejezés mögött az áll, hogy felkérjük az intellektusunkat, hogy mérlegelje, van-e értelme egyáltalán beszélni azokról a gondolatokról. Néhány más funkció is kapcsolódik az intellektus működéséhez: pl. az okfejtés, a felismerés, a megkülönböztetés, az ítélőképesség és az akaraterő gyakorlása.

Az akaraterő az egyik legkritikusabb képesség, mivel az intellektuson keresztül ezáltal gyakorolhatjuk önmagunk ellenőrzését, különösen a tudatunkat illetően. A meditáció célja, hogy feltöltsük az intellektusunkat erővel: azaz tisztán és jó ítélőképességgel lássuk a dolgokat, határozottan valósítsuk meg a feladatot. Az intellektust azáltal tudjuk felismerni, hogy láthatóak-e ezek a tulajdonságok. Pl.: valaki magyaráz valamit és képtelenek vagyunk megérteni. Három, négy különböző módon próbálkozik a magyarázattal, de még mindig nem értjük. Végül ötödszörre “felcsillan a fény”, vagy “leesik a tantusz”, azaz felismerjük, hogy miről van szó. Ez a felismerés az intellektus munkája.
Egy másik példa lehet az a folyamat, ami akkor megy végbe bennünk, amikor pl. két, három választási lehetőséggel kell szembenéznünk és dönteni, hogy melyiket válasszuk. Ilyenkor mérlegeljük az előnyöket és hátrányokat, míg az ítélőképességünk ereje meg nem találja a legmegfelelőbb megoldást. Az intellektus ugyan úgy, mint a tudat igen szubtilis, egyáltalán nem fizikai, tehát a lélekhez tartozik nem a testhez.

A lélek harmadik jellemzője, hogy képes elraktározni mindazokat a benyomásokat, amelyek az előzetes cselekedetek által hatottak rá. Ezeket a lenyomatokat szoktuk úgy emlegetni, mint “szanszkarák”. /Ez egy szanszkrit szó, amit az egyszerűség kedvéért nem mindig fordítunk le./ A szokásaink, az érzelmi beállítottságunk, a temperamentumunk, a személyiségünk lenyomatai a szanszkarákba épülnek be, azaz az összes cselekedetünk nyomot hagy a lélekben. Személyiségünk a szanszkarákból tevődik össze, ugyan úgy, mint ahogy az egyedi filmkockák sorozata egy történetet tár elénk. Minden cselekedet nyomot hagy, mint egy barázda a lemezen, akár fizikai cselekedetről van szó, akár csak szavakról, de még a gondolatok is nyomot hagynak. Mint egy lenyomat a celluloidon, úgy hagy nyomot az egész életvitelünk a lélekben. A gondolataink, amik a tudatban megjelennek a szanszkarákból jönnek. Tehát mint lelkeknek, a személyiségünk a legalapvetőbb jellembeli tulajdonságunk, amit ezek a szanszkarák határoznak meg.

A tudat, az intellektus és a szanszkarák együttes kölcsönhatásban működnek, és ez határozza meg a viselkedésünket, a gondolataink milyenségét, sőt még a hangulatunkat is. Először a tudat megteremti a gondolatot, majd az intellektus elbírálja és az ítélete alapján vagy létrejön a cselekedet, vagy nem. A cselekvés (vagy nem cselekvés) megteremti a szanszkarát, ami pedig a tudat számára egy bizonyítékká válik.

Jól mutatja mindezt, ha megnézzük, hogy hogyan alakul ki egy szokás, például a dohányzás. Amikor először megkínálnak bennünket, egy sereg gondolat merül fel a tudatunkban úgy ellene, mint mellette, pl.: “Káros az egészségemnek..., Kíváncsi vagyok, milyen lehet az íze...,
Nagyon könnyű hozzászokni...., Mindenki más is csinálja....,” stb. Ezeknek a gondolatoknak az alapján hozza meg a döntést az intellektus. Tételezzük fel, hogy az intellektus elfogadja a cigarettát. Ezután a cselekedet után kialakul egy szanszkara és a következő alkalommal, amikor felajánlja valaki a cigarettát, az előző cselekedet lenyomatai a tudatban bizonyítékként jelentkeznek, mint egy emlékkép, hogy “Már szívtam egyet azelőtt.” Amikor úgy döntünk, hogy újra elfogadjuk a cigarettát, olyan mint amikor egy fába mélyedést vájunk, a szanszkarák egyre jobban megerősödnek, mindaddig, amíg végezetül az ismételt /bizonyított/ cselekedetek a tudatban egy sürgető hatásként jelentkeznek, hogy fogadjuk el a cigarettát, olyannyira, hogy a dohányzás ellen már egyetlen bizonyíték sem szól. Ilyenkor az intellektus nagyon gyengévé válik, sőt, nem is működik. Később már nincs esély az ítéletalkotásra, mi szól ellene és mellette, csak az erős gondolat merül fel a tudatban: “Gyújts rá” és a cselekedet már automatikusan végbemegy. Tehát láthatjuk, hogy ha hagyjuk, hogy egy szokás elhatalmasodjon, többé már nem beszélhetünk ellenőrzésről: a szanszkarákban rögzült régi cselekedeteink uralják a jelenünket.

Azonban ezt a módszert alkalmazhatjuk békés, pozitív szanszkarák teremtésére is. Pl. amikor meditációban ülünk és egy békés léleknek érezzük magunkat. Ez a tapasztalat kialakít egy szanszkarát és a következő alkalommal, amikor egy régi szokás sürgetéseként a harag határán vagyunk, a tudatból egy ellenbizonyíték fog felmerülni: “Én egy békés lélek vagyok”. Ez arra kényszeríti az intellektust, hogy döntést hozzon. Amint az intellektus akaraterőt nyer a meditációk során, egyre könnyebbé válik, hogy a békés szanszkarák érvényesüljenek a negatív szanszkarákkal szemben. Az intellektus ellenőrizni kezdi mind a tudatot, mind a cselekedetet. “Én a lélek, a jelen mesterévé válok, nem a múlt rabszolgájává”. Fokozatosan elérjük azt a szintet, hogy csak azokat a gondolatokat engedjük cselekedetté válni, amik állandóan a boldogság és elégedettség tapasztalatát eredményezik.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Válasszunk ki egy olyan tulajdonságot, amit szeretnénk magunkban megváltoztatni. Ha a nap folyamán néhányszor egy-két nagyon erőteljes, pozitív gondolatot teremtünk, minden erőnket és lelkesedésünket összeszedve, ez sokat segíthet a negatív szokásaink, jellembeli tulajdonságaink megváltoztatásában. A gyakorlat egy nagyon erőteljes szanszkarát fog eredményezni, tehát amikor a változás pozitív gondolata újra felbukkan a tudatunkban, már lelkesedéssel fog társulni. Ez segíteni fog abban, hogy a megfelelő időben a szándékunkat megvalósítsuk.

Például, ha fel akarjuk adni azt a szokásunkat, hogy kritizáljunk más embereket, a nap folyamán állandóan legyen az a pozitív gondolatunk: “Ahelyett, hogy mások gyengeségét kritizálom, hadd lássak mindenkit egy békés léleknek, csak az erényeit és különlegességeit vegyem észre.” Vagy “Mielőtt mások gyengeségeit kritizálom, előtte megváltoztatom a saját gyengeségeimet.”

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com