A szellemiség lényege…(1)

Kedves Olvasó!

Ez az anyag Anthony Strano a téma nemzetközileg ismert szakértőjének előadása alapján készült.
A sorozat első 5 levelében a szellemi törvényekről olvashat mindennapjainkban alkalmazható gyakorlatias megfogalmazásban.
-->A továbbiak a meditáció mindennapi életünkben való alkalmazásáról és a karmáról szólnak, szintén praktikus megközelítésben.

A gyakorláshoz egy nagyon kellemes meditációs zenét ajándékozok Önnek, amelynek letöltéséhez a 6. levélben kapja meg a linket.

A szellemiség lényege az, hogy tudjuk, hogyan éljünk, és ez a tudás boldoggá tesz bennünket. A szellemiség nem vallási rituálék rendszere, hanem pozitív hozzáállás önmagunkhoz és másokhoz, ami az életet inkább élvezetessé, mint küzdelmessé teszi.
A boldog élet feltétele egyszerű: igaz kapcsolatok és a cél felismerése. A boldogság, vagy annak hiánya nem külső dolgokból származik, hanem a belső énünkből. Például nem a pénz hiánya az oka a boldogtalanságunknak, de nem is a pénz adja a boldogságot.
Az emberi tudatosság legnagyobb betegsége, hogy a legjobbat remélve mindig külső dolgokra figyelünk, amikor boldogságot akarunk, anélkül, hogy megvizsgálnánk a személyes értékeket, viselkedést és a szándékot. Ilyen reményekkel azonban nem tehetjük szebbé és boldogabbá az életünket. A boldogsághoz vezető utat így nem rövidíthetjük le. Senki sem teremtheti meg helyettünk az állandó belső jó közérzetünket. Ez mindenkor saját feladatunk és felelősségünk. Külső dolgok közreműködhetnek, vezethetnek, inspirálhatnak, de végül is olyan életet élünk, amilyet mi magunk teremtünk.
Manapság az élet minden mozzanatát krízisek, csalódások, problémák kísérik. Hogyan kezeljük őket? Hogyan tudjuk elkerülni, hogy ne váljunk pesszimistákká vagy elgyötörtté? Hogyan találjuk meg a kiutat ebből a sötét labirintusból? Ehhez fényre van szükség: az önmegismerés fényére. A velünk született szellemiség helyes perspektívát ad az életünknek. A jólétünk szempontjából ez a változás, amire minden emberi lény vágyik, döntő fontosságú.
Önmagunk ismerete öntiszteletet teremt, engedi a belső erő és pozitivitás áramlását, ami korábban soha nem tűnt lehetségesnek. Mi bármire képesek vagyunk, bármit megváltoztathatunk.
Manapság igen nagy szükségünk van a belső erőre, mivel az élet egyre jobban kicsúszik az irányításunk alól, és ez gyökértelenné és zavarodottá tesz bennünket.
Szükség van arra, hogy önmagunkban megtaláljuk az örök referenciapontot, ami erőt ad és a cél felismerését is magával hozza. Az igazság erő. Az igazság szükséges, mert nélküle az életünk nem működhet helyesen.
Az élet akkor működik jól, amikor helyesen gondolkodunk és gondoskodunk önmagunkról. Az énünk hiányosságainak a megvizsgálása és felismerése felszabadít. A becsületes felismerés bátorságot ad a félelem, bűnbánat és kifogások nélküli változáshoz.
A sikeres változás alapja az eredeti én pozitív minőségeinek az elfogadása. Ezek a minőségek belsők és valódiak. Az emberi szellemnek ezt az örökkévaló, halhatatlan jóságát gyakran figyelmen kívül hagyjuk vagy nem törődünk vele.
Mint emberi lényeknek, a méltóságunk alapját önmagunk eredendő jósága adja. Ennek az eredendő jóságnak az életünkben való kifejeződése az, amit méltóságnak nevezünk, és ez az isteni minőség tesz bennünket igaz emberekké.
Amikor igazán emberhez méltóak vagyunk, akkor az élet több mint túlélés. Ez a szeretet és cél örömteli tapasztalata.

AZ ÉLET MINŐSÉGÉT A GONDOLATOK MINŐSÉGE TEREMTI

Gondoljunk egy magra. Olyan, mint egy pont: kicsi, parányi és az összes lehetőség benne van. A gondolat is ilyen. A gondolat olyan, mint a mag. A mag lehet pozitív vagy negatív a hangulatunktól, viselkedésünktől, jellemünktől függően. A gondolatok teremtik az érzéseket és a viselkedésünket. Ezek kombinációját nevezhetjük tudatosságnak. Az emberi tudatosság, a gondolkodás, az érzés, az érzékelés, a kifejezés képessége és mindez egyetlen gondolatból indul el.
Valaha is megállunk-e, hogy a gondolatainkat megfigyeljük? Eszünkbe jut-e néha, hogy meghúzzuk a féket, vagy pontot tegyünk a gondolataink végére? Rendszerint hagyjuk, hogy a gondolataink szerte-széjjel kószáljanak tudatunk minden zugában. A szétszórt, ellenőrizetlen gondolatok olyanok, mint egy száguldó autó: ha nem használjuk a féket, előbb-utóbb biztos karambolozunk. Az ellenőrzés nélküli tudat feszült, aggodalommal és stresszel teli. Ez igen sok kárt okoz.
Ahhoz, hogy a tudat természetesen működjön, a féket szükséges meghúzni. A természetes tudat békés és a tudat békéje tisztánlátást teremt. Amikor a dolgokat tisztán látjuk, akkor semmi nem megy veszendőbe, és így szellemileg gazdaságossá válunk. A tudatunk a haszontalan gondolatoktól nem válik terheltté. A tudat legnagyobb betegsége, amikor túl sokat gondolkodunk, különösen amikor másokkal kapcsolatban tesszük ezt, hogy mit csináltak, mit kellene tenniük, mit kellett volna tenniük, miért mondták ezt vagy azt, miért beszélnek így vagy úgy. Ez a sok “mi?”-”mit?” és “miért?” elrabolja a tudat nyugalmát.
A túl sok gondolkodás olyan, mint a túl sok evés. Nehézkesek leszünk, elveszítjük könnyedségünket és rugalmasságunkat. Beleragadunk kis dolgokba és azok fokozatosan hatalmasakká nőnek, amiket nem tudunk lerázni magunkról. Sokszor, amikor túl sokat gondolkodunk, akkor képzelgünk és túlzottan reagálunk. Ezáltal negatív érzéseket teremtünk.
Sokkal jobb megfigyelni, mint minden szót, érzést és magatartást magunkba szívni, elmerülni azokban vagy reagálni. A megfigyelés türelmet és tisztánlátást ad ahhoz, hogy helyesen gondolkodjunk és cselekedjünk. A megfigyelés belső összpontosítást teremt, ami megengedi, hogy a realitást lássuk.
Mások szavai és véleménye gyakran befolyásolhat minket. Ahhoz, hogy a békét a tudatunkba újra visszahozzuk, szükség van egy belső utazásra. Ez visszaállítja az egyensúlyunkat és megállít minket abban, hogy az energiáinkat elvesztegessük. Megtanulunk gondolkodni, mielőtt beszélünk, és figyelmünket összpontosítani, mielőtt cselekszünk. Enélkül, a szélsőséges gondolkodás, beszéd vagy cselekedet érzelmi, szellemi és fizikai diszharmóniát teremt. Ez az állapot fáradtságot, stresszt, nyugtalanságot és félelmeket eredményez.
Ha nem ellenőrizzük önmagunkat, akkor ezt mások fogják megtenni. És ezt nem szeretjük. Reagálunk. Panaszkodunk. Kirobbanunk. Amíg nem tanuljuk meg a belső utazást és azt, hogy önmagunk mesterei legyünk, addig biztosan mások fognak felettünk uralkodni.
A tudat fékje a nyelvet is megfékezi. A tudat és a nyelv igen szoros kapcsolatban van egymással. Ami a tudatunkban van, az a nyelv által a szavainkban automatikusan kifejeződik pozitív vagy negatív formában, és hat másokra. Ha a szavaink durvák vagy kritikusak, akkor erre mások reagálnak és viszonzásképpen azt adják, amit kaptak. A szavaknak és érzelmeknek ez a "pingpong" játéka naponta bekövetkezik, és ez igen kimerítő.

Amilyen a gondolatunk, olyan a tudatosságunk, és amilyen a tudatosságunk, olyan az életünk.

Ha pozitív és tiszta magot ültetünk és erre a gondolatra koncentrálunk, akkor annak energiát adunk, mint ahogy a Nap a földbe vetett magot táplálja. Ahogy a földben a mag felébred, kicsirázik és növekedni kezd, hasonlóképpen ezt teszik a gondolatok is, amikre koncentrálunk.
A jelenlegi időben a legpozitívabb és legszükségszerűbb gondolatok a béke és a nyugalom gondolatai. Minden reggel mielőtt elkezdjük az egész napos utazásainkat, üljünk csendben és nyugodtan és ültessük el a béke gondolatát.
A béke harmónia és egyensúly. A béke szabadság, ami szabaddá tesz a negativitás és haszontalanság terhétől. Találjuk meg önmagunkban a béke otthonát. A béke a mi eredeti erőnk, lényünk örökkévaló nyugodtsága.
A nap első gondolata legyen egyszerűen békés. Ültessük el ezt a magot és locsoljuk figyelemmel és erőt fogunk felhalmozni.

A TANULÁS

A szellemi fejlődéshez szükségünk van megértésre. A mély megértés a tudatunkat helyes keretek közé helyezi, és lehetőséget ad arra, hogy a dolgokat teljesen más megvilágításban lássuk. Az új meglátás segít abban, hogy letisztázzuk a régi hatástalan sablonokat, és az életünk megtelik az új bizalom lélegzetével.
A megértés, - akár tudásnak, akár figyelemnek vagy éleslátásnak nevezzük, - igen értékes, de csak akkor, ha teszünk is valamit. A cselekedet teremti meg a tapasztalatokat. A tapasztalat, amit a gyakorláson keresztül nyerünk, az elméletet realitássá változtatja. Ez a személyes valóság teremti meg a belső erőt. Ez a fejlődés.
A világos megértés néha azonnal bekövetkezik, gyakran azonban több időt igényel. A megértés a tanulás alapja.
A tanulásban fejlődés van, és a fejlődésben öröm. Azok, akiknek vágyuk a tanulás, igen sok tanárt és leckét találhatnak a világ tantermeiben. Tanuljunk és kísérletezzünk. Leonardo da Vinci fel akarta fedezni annak a módszerét, hogy az emberek repülni tudjanak. De a kortársai ahhoz ragaszkodtak, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az emberek repüljenek, akkor két szárnyat teremtett volna, mint a madaraknak. A mi helyünk a földön van - mondták. Leonardo tovább próbálkozott és bár sikertelen volt és elbukott, de mégis az elkötelezett kísérleteire az összes ellenállással szemben még ma is emlékezünk. 400 év elteltével, Rómában a repülőtér róla van elnevezve. Soha nem tudunk eleget. Mindig van valami új, amit felfedezhetünk, és amit megtanulhatunk.

TÜRELEM

A türelem fejlődésre való hajlandóság. A jó, a pozitív, a tiszta nem érhető el azonnal vagy automatikusan, ez egy olyan folyamat, amihez időre van szükség. Néha a folyamatban aktívan részt kell venni és néha várnunk kell. Az emberek gyakran erőszakolják a dolgok megtörténését. Vannak alkalmak, amikor az erőszak működik, de ez soha nem teremtheti meg az igazi beteljesedés érzését. Ha a siker harc vagy küzdelem eredménye, akkor a győzelem üres.
A legjobb eredmények nemcsak rajtunk vagy a teljesítményünkön múlnak. A siker abból származik, ha hagyjuk a dolgokat “csak úgy lenni”, nemcsak az események vonatkozásában, de különösképpen, amikor az embereket hagyjuk a maguk létében. Természetesen nekünk is tenni kell valamit; de nem szabad magához a tevékenységhez ragaszkodni. A cselekvéshez való ragaszkodás korlátozza az eredmény sikerét, mivel a ragaszkodás, vagy egy bizonyos eredmény utáni vágy a cselekedetet megfosztja tisztaságától.
Hogy dolgozik a kertész? Kiválasztja a földet, és az évszaktól függően elveti a megfelelő magokat. Szereti a munkáját: felássa a földet, elülteti a magokat, majd locsolja a palántákat, de végső soron tudja, hogy az élet csodájának megnyilvánulása a természeten múlik majd. A kertész feladata, hogy mindig figyelmes legyen, elegendő vizet adjon, visszaverje a rovarok támadását, stb., de a fejlődési folyamatot ő nem uralhatja., csak együttműködik, segít a természetnek, de nem lehet beavatkozó. A gyönyörű kert a kertész és a természet közötti kapcsolat eredménye. A kertész igazodik a természet törvényeihez, megérti, hogy mikor kell belépnie a folyamatba és mikor kell abból kilépnie.
Az igazi siker alapja mindig a társas viszonyok összehangolt erőfeszítésén alapszik, amely felismeri az egyén és mások szerepét. A saját felelősségünk tudatában lehetőséget adunk másoknak is a részvételre. Az emberek gyakran elfelejtik megőrizni ezt az egyensúlyt.
A kertésznek meg kell értenie a helyes egyensúly törvényét, különben ha túlzottan beavatkozó, vagy túl keveset tesz, jelentősen korlátozza a kert szépségét és termékenységét. A kertésznek az időt tisztelnie kell. Türelmesen várnia kell a megfelelő időre, hogy a magokat elültesse, mert ha az adott magot rosszkor helyezi a földbe, vagy rossz helyre ülteti, akkor bármennyire is gondozza, öntözi, trágyázza, stb., a magokat nem tudja növekedésre serkenteni. De önmagában a türelem sem elég. A türelem a helyes megértés nélkül azt jelenti, hogy a várakozás nem igazodik a helyzet igazságához. A passzivitás és a türelem nem ugyanaz. A passzivitás lustaság. Akkor jelentkezik, amikor nincs ott a vágy az erőfeszítésre, amikor nincs igazi elkötelezettség.
Nekünk, felelősséggel és figyelemmel, mindig a helyes cselekedetek magját kell elültetnünk, de az énközpontú vágyaink miatt sosem szabad erőltetnünk a dolgokat. Az ilyen vágyak megrontják a termést, amit szeretnénk learatni. A boldogság és jó közérzet szempontjából nem leszünk sikeresek, ha állandóan beavatkozunk és manipulálni akarunk olyan dolgokat, amiket magukra kellene hagynunk. A természetes folyamatokat tisztelnünk kell. Ezzel a tisztelettel mindenből a jó fog felszínre kerülni.

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com