Első megközelítésben erre az egyszerű kérdésre könnyűnek tűnik a válasz, de amint elkezdünk gondolkodni róla rájövünk, hogy a nevünk vagy a fizikai megjelenésünk leírása egyáltalán nem ad teljes képet arról, amikből az életünk összetevődik. Egy nap során olyan sokféle szerepet játszunk, hogy valójában még azt is nehéz megfogalmaznunk, hogy mit is csinálunk. A napot talán úgy kezdjük, mint egy férj vagy feleség, majd a munkában titkárnők vagy hivatalnokok leszünk, esetleg tanárok: délben találkozunk barátainkkal, este pedig megint új szerepet játszunk ismerőseink körében. Melyik vagyok én ezekben a szerepekben?
Mindenegyes szerepben, amit játszunk személyiségünknek egy más oldala kerül előtérbe. Néha azt érezzük, hogy olyan sok különböző és ellentétes szerepet kell játszanunk, hogy a végén már magunk sem tudjuk, hogy melyik az a személy, aki valójában “én vagyok”. Amikor egy társaságban egyszerre találkozunk a főnökünkkel vagy a szüleinkkel és barátainkkal, zavarban vagyunk, hogy akkor most hogyan is viselkedjünk. Nemcsak az a baj, hogy már kialakult bennünk egy fix viselkedési mód feléjük, hanem az a bizonyos szerep, amibe behelyeztük őket, egyfajta korlátot is szabott a gondolatainknak. Csak úgy tudunk beszélni hozzájuk, mint “a főnökhöz” vagy “a szülőhöz”, nem úgy, mint egy egyszerű emberi lényhez. Ennek ellenére nagyon is jól tudjuk, hogy az igazi egyéniségünket nem az a szerep határozza meg, amit játszunk. Hogyan gondolhatunk tehát magunkra? Ki vagyok én valójában?
Állandóságra, biztonságra és stabilitásra van a legnagyobb szükségünk. Úgy tűnik a testünk eleget tesz ezeknek a követelményeknek. Amikor reggel felkelünk és belenézünk a tükörbe, ugyanolyannak látszunk, mint előző nap. Azonban mindannyian tudjuk, hogy ez csak egy illúzió, mivel az évek során testünk fokozatosan elhasználódik: egyáltalán nem stabil és nem állandó. A Raja Yógában ehelyett a kézenfekvő testi azonosítás helyett a gondolatainkat használjuk, az azonosítást a tudatunk, az öntudatunk végzi el, mivel a gondolataink mindig az adott életszakasznak megfelelőek. A tartalmuk gyakran változhat, de maga a gondolkodás képessége nem változik.
Mindenek előtt gondolkodunk, megtapasztaljuk, hogy létezünk. A gondolatok nem fizikai dolgok, tehát a fizikai érzékszerveinkkel nem lehet megtapasztalni őket. Fizikailag nem lehet látni, ízlelni vagy megérinteni. A gondolatok nem anyagiak, még az agy sejtjeihez sem kapcsolhatók. Mi egy ilyen nem-fizikai, szellemi lény vagyunk, aminek megnevezésére szoktuk használni a szót, hogy “önmagunk” vagy a “lélek”.
Ez a forma az egyetlen, amit nem lehet megsemmisíteni, olyan parányi, hogy felosztani sem lehet: ez egy fizikai dimenzió nélküli lét. “Én, a lélek, egy szubtilis csillag vagyok, egy pont, a fényenergia és tudatosság forrása.” Ez a szubtilis forma az eredete mindennek, amit csinálunk, az összes gondolatunknak, szavunknak és cselekedetünknek. Bármit, amit teszünk, vagy mondunk, azon alapszik, hogy : “Én, a lélek hajtom végre a cselekvést a testem által.” A lélek olyan, mint a vezető az autóban, a test pedig maga az autó. Ahhoz, hogy a vezető teljesen uralja a járművet, olyan helyre kell ülnie, ahonnan minden kezelendő eszközhöz könnyen hozzáférhet, ahonnan a szükséges információkat gyorsan begyűjtheti a helyes döntések érdekében. A lélek egy pont az agyban, a homlok közepén. Minden cselekedet az agyból jövő impulzussal kezdődik.
Most már megvan az állandó referenciapontunk, amihez viszonyíthatunk. A személyazonosságunkat a lélek adja és az összes többi, amivel azonosulunk a nap folyamán: a tanár, a diák, a férfi, a nő, az anya, az apa, a barát, a rokonok, stb. egyszerűen csak szerepek, amiket “én, a lélek” játszom. Egy jó színész, vagy színésznő mindenféle szerepet képes eljátszani. Minden szerepet a legjobb képességük alapján játszanak el, de soha nem gondolnak arra pl., hogy a valóságban “Én Hamlet vagyok”, vagy “Cleopatra vagyok”. Tudják, hogy bármit is kellett eljátszaniuk a színpadon, a nap végén leveszik a kosztümöt és magukra öltik a valódi egyéniségüket. Tehát bármilyen “szerepet” is kell a léleknek eljátszania, megérthetjük, hogy a valódi azonosságunk a lélek, az örökkévaló lét, az élő szellemiség, a testünk pedig egyszerűen csak egy ideiglenes fizikai kosztüm.
A léleknek eredeti tulajdonságai azok a természetes képességek, amiket most a valóságban újra szeretnénk megtapasztalni. Az első ilyen tulajdonság a béke, de ugyanígy a szeretet, a boldogság, az örömteliség, amik mindannyiunk eredeti tulajdonságai. Az összes teendőnk, amit csinálnunk kell: megtapasztalni önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk, hogy állandóan tudatában legyünk annak, hogy “Én egy lélek vagyok”. Ezt nevezzük “lélek-tudatosságnak”. Ez nem egy olyan dolog, amit csak a meditáció alatt tapasztalhatunk, hanem bármilyen cselekedet végrehajtása közben is. Azáltal, hogy egyre jobban odafigyelünk arra, hogy ki az, aki valójában végrehajtja a cselekedeteket, egyre könnyebben ellenőrzés alatt tarthatjuk a gondolatainkat, az érzéseinket, a szavainkat és a cselekedeteinket. Az önmagunkról alkotott békés lény tudatossága átjárja a cselekedeteinket és teljesül a lelki béke utáni vágyunk.
A meditációt azzal indítjuk, hogy igazi önmagunkról kezdünk el gondolkodni. Hagyjuk, hogy a lélekről és eredeti tulajdonságairól alkotott gondolataink megtöltsék a tudatunkat. Eleinte nem baj, ha a gondolataink túl gyorsan merülnek fel, mindaddig, amíg helyes irányba haladnak. Ha azonban a gondolataink elkalandoznak, finoman tereljük vissza őket az énünkről alkotott békés gondolatokhoz. Amint elérjük, hogy ezeknek a gondolatoknak a hatását megtapasztaljuk és amint rájövünk ezek “izére”, fokozatosan maguktól is lelassulnak. Pontosan úgy, mint amikor valami nagyon különleges ételt kapunk, lassan esszük, külön értékelve minden falat izét és anyagát. Ugyan így értékelni kezdjük a mindenegyes pozitív gondolatban rejlő tapasztalatot is. Az egyszerű mondat - Én egy békés lélek vagyok - életre kel, amint érezni kezdjük a gondolat hatását.
Láthatjuk tehát, hogy ez egy teljesen más megközelítése a meditációnak, ha összehasonlíthatjuk a mantra ismétléssel, vagy a gyertyára való összpontosítással. A meditáció által sokkal jobban megérthetjük önmagunkat és ez egyre eredményesebbé teszi a meditációt is. Ha a meditációs tapasztalatainkat tökéletesíteni szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy valamennyi időt minden nap gondolkodjunk ezekről a dolgokról és gyakoroljuk a lélek-tudatosságot. Amíg egy mantrát csak a meditáció időtartamára vesznek igénybe, addig itt a meditáció alatti gondolatainkat átvisszük a mindennapi életünkbe is. Ez az első és legfontosabb lépés: a meditációt átvinni a gyakorlati életbe. Miközben bármit csinálunk, érezzük, hogy a lélek cselekszik, a test csak egy eszköz a “szerep” végrehajtásához. A tapasztalat független a testtől. Ha másokra úgy tekintünk, hogy nem befolyásol bennünket a nevük, alakjuk, fajuk, kultúrájuk, nemük és a koruk, azaz egyenrangúnak tekintjük őket magunkkal, úgy nézünk rájuk, mint lelkekre, akik csak annyiban különböznek tőlünk, hogy egyszerűen más szerepet játszanak, akkor sokkal könnyebben tudjuk kifejleszteni azt a tulajdonságunkat, hogy bármikor és bárhol békések maradhatunk. Kifejlődik a tűrőképességünk, türelmünk és szeretetünk.
Azáltal, hogy megértjük és megtapasztaljuk az igazi tulajdonságainkat, önbizalmunk és öntiszteletünk lesz: a jövőben pedig nem leszünk tehetetlenül kiszolgáltatva mások elvárásainak. Ha megőrizzük a lélektudatosságunkat, a béke igazi állapotában maradhatunk. Ez természetesen időbe telik és a gyakorláshoz erőfeszítésre van szükség, de az idő múlásával maga a gyakorlás is élvezhető és egyre több haszon származik belőle.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Amikor leülünk meditálni, lehetőleg a legcsendesebb helyet válasszuk, pl. egy olyan szobát, amit nem használunk túl gyakran. Ha ez nem lehetséges, akkor egy olyan sarokba üljünk le, ahol az ismerős tárgyak nem vonják el a figyelmünket. Mindig ugyanarra a helyre üljünk, így bármikor odaülünk, tudjuk, hogy ezt a helyet csak meditációs célra használjuk. Ez a kis szellemi előkészület segíteni fog a koncentrációban. Ne üljünk túl soká, vagy túl rövid ideig, kezdetben: kb. 10-15 perc a legideálisabb. A tapasztalatok növekedésével az idő fokozatosan és természetesen fog hosszabbodni. Enyhe félhomály segíthet. Alkalmazhatunk olyan meditációs szöveget tartalmazó kazettát is, amit bármelyik Raja Yoga Centrumban készítettek. Ez segít a tudatot pozitív irányba terelni.
Amikor befejeztük a meditációt, hasznos egy pillanatra visszatekinteni a tapasztalatokra, megfigyelni hogyan változott a hangulatunk amióta leültünk. Ez különös hangsúlyt adhat bármelyik tapasztalatnak, ami segíteni fog bennünket abban, hogy értékelni tudjuk, mit nyerhetünk a meditáció által. Még egy hasznos tanács: Ne csak akkor meditáljunk, ha kedvünk van hozzá. A legnagyobb előrehaladás akkor lehetséges, amikor valójában azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk most leülni. Azonban ilyenkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy leüljünk és meditáljunk! / Az a néhány gondolatnyi erőfeszítés, amíg elhatározzuk magunkat a meditációra, megtérül. Ez nem azt jelenti, hogy kényszerítjük magunkat, hiszen szinte már a leülés pillanatától érezzük a jó hatását.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
Ezek csak javasolt gondolatok. Ha akarjuk, használhatjuk a saját hasonló gondolatainkat is. Minden gondolat azon az igaz tudatosságon alapszik, hogy “én egy lélek vagyok”. Gondolkozzunk lassan és minden gondolatot próbáljunk megtapasztalni, mielőtt tovább megyünk.
Figyelmemet elfordítom a fizikai világtól, az érzékszerveimről.... Önmagamra összpontosítok.... A fülemmel hallok.... A szememmel látok.... A homlokom középpontjában ülök.... Egy örökkévaló fényenergia.... Ez az életenergia teszi életképessé a testemet.... Én nem egy fizikai lény vagyok.... Egy örökkévaló lélek.... Egy színész.... Ez a test csak a kosztümöm.... Gondolataimat a homlokom középpontjára összpontosítom.... Egy parányi tudatos fénypont vagyok.... A testemtől teljesen függetlennek érzem magam.... Békés és ragyogó.... Egy csillag vagyok, amelyik fényt sugároz.... Mély békét és elégedettséget tapasztalok magamban.... Most ismerem meg igazi énemet.... Egy örökkévaló, tiszta, békés lélek vagyok.... A béke óceánjában vagyok.... Az összes konfliktusnak vége.... Egy mély, mély csend borul rám.... Om shanti.... Om, Én vagyok, és shanti, “béke”: “Én egy békés lélek vagyok.”
Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!
Websites:
Magyar: www.bkwsu.hu
English: www.bkwsu.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése