Sokszor csak hajszál választja el bennünk az elnyomást és a felszabadulást. Ami bennünket ilyen vagy olyan irányba kimozdít, az a szeretet. A folyamatokat, amelyeken keresztülegyünk, az befolyásolja, hogy mennyire tudjuk szeretni önmagunkat és a Legfelsőt.
Amikor szeretet nélkül haladunk előre és úgy próbálunk változni, hogy csak a tudásra támaszkodunk a jó és a rossz megítélésében, akkor fokozatosan a szigorú erőfeszítések kalitkájába zárjuk önmagunkat, tehát ahelyett, hogy kinyílnánk és felismernénk önmagunkat, csapdába kerülünk.
Vannak olyan megrögzött szokásaink és viselkedéseink, amik túl mélyen belénk vésődtek már ahhoz, hogy egyedül a tudás alapján el lehetne őket távolítani. A személyes szabadsághoz szükség van a tudásra, ez az első lépés, de ez nem elég a gyakorlati változáshoz, bármennyire is inspiráló, vagy világos.
Amikor a tudást megértjük és helyesen használjuk, tapasztalatokhoz jutunk: elsődlegesen olyan minőségek tapasztalatához, mint a szeretet, az igazság, a boldogság és béke. A szellemi tudás híd a legmagasabb szellemi tapasztalat felé, ami a Legfelső tiszta szeretete. Miután a lélek megtapasztalja a Legfelső szeretetét, bármilyen negatív vagy rossz érje, minden sokkal könnyebb, világosabb és megoldhatóbb lesz. Kifejlődik a türelem és hit, mivel bízunk önmagunk eredendő jóságában, a Legfelsőben és az Életben. Ez ad erőfeszítéseinknek perspektívát, és ezáltal mindig előrehaladunk, soha nem leszünk elnyomottak, és soha nem fogunk megrekedni.
A Legfelsőtől jövő szeretet képessé tesz bennünket arra, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ugyanakkor elfogadjuk a személyes változás szükségességét is. Mindezt természetességgel elfogadjuk, mivel a Legfelsőtől jövő szeretet mindig arra ösztönöz, hogy a legmagasabbat érjük el önmagunkban, ugyanakkor a szigorú erőfeszítést megszünteti, a hibát, a gyengeséget pedig elnézi. A Legfelső Szeretet által barátságba kerülünk az idővel. Az idő többé nem fenyeget bennünket, nem sürget, de velünk és értünk dolgozik. Felismerjük az idő értékét és többé nem akarjuk elvesztegetni és kihagyni azokat a lehetőségeket, amelyek változtatnak és javítanak.
A szeretet ösvénye gyorsan és hatékonyan szabadít fel bennünket, mivel önmagunk pozitív oldalát látjuk, és együttműködünk magunk felszabadulásában. Ha csak a negatívat látjuk magunkban, aggódni kezdünk, különösen félünk a visszautasítástól, így elnyomjuk, nem akarjuk látni a gyengeségeinket, és vigyázunk arra is, hogy mások se vegyék őket észre.
Ha csak az elméleti tudást ismerjük és csak az intellektust használva haladunk előre, önbizalomhiányunk lesz, félünk a kudarctól, vagy arrogánsak leszünk. Ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre, mind az intellektusra, mind a Legfelső Szeretetre szükségünk van. Ez perspektívát és erőt ad.
Csupán az intellektusunkra támaszkodva nem érhetünk el belső szabadságot. A legfelső együttműködéssel is élnünk kell, vállalva a felelősséget, de nem azzal a módszerrel, hogy mindent a Legfelsőre terhelünk. A magunk részét nekünk kell megtennünk. Akkor használjuk becsületesen azt, amit kapunk, amikor arra használjuk, hogy jobbá váljunk, hogy tanuljunk, növekedjünk, de a Legfelsőtől ne csak kapni akarjunk, a felelősség vállalása nélkül.
A szeretet bizalmat teremt. Amikor bízunk önmagunkban, esélyt kapunk arra, hogy a Legfelső szemével tekintsünk az eredeti értékeinkre és méltóságunkra. Mindaz, amit tennünk kell, az emlékezés, hogy visszatérjünk az eredeti tudatossághoz. Hogyan? Úgy, hogy a tudatosságunkban állandóan megőrizzük az eredeti tökéletes állapotunkat, és az Örökkévaló Egyetlent, aki a szeretetével mindent lehetségessé tesz.
EGYENSÚLY
A szellemiségünk érettsége nem megtanulandó technikák, szavak kántálásának vagy rutinszerű rituálék elvégzésének a kérdése, hanem az igazi énünk kifejlesztése az egyensúly megtartása mellett. Az egyensúly a realitások talaján maradva az életszemléletünknek perspektívát ad, le tudunk állítani minden szélsőséget. A túlzás szétválaszt és elkülönít, míg az egyensúly összekapcsol és mindent egységbe rendez, még azokat a dolgokat is, amik ellentétesnek látszanak.
A szellemileg érett emberek megértik a kölcsönhatások szálait, amik behálózzák az egész Univerzumot és megteremtik a lét csodálatos mintázatát. Az egyensúllyal kapcsolatban fel kell ismernünk, hogy még ha jó is valami, ha a túlzás felé hajlik, negatívvá válhat. Egy ember gyakorlati bölcsessége abban mérhető, hogy mennyire képes megőrizni az egyensúlyát. Az egyensúly harmónia, rendezettség, béke.
A modern világban nem mindig könnyű megőrizni az egyensúlyunkat - egyetlen gondolat vagy szó is képes teljesen kibillenteni bennünket. Kötéltáncos módjára óvatosan lépegetünk kezünkben az egyensúlyozó rúddal.. Egyetlen rossz lépés,, egyetlen rossz mozdulat, máris elesünk. Célunk eléréséhez vezető minden egyes lépésünknek pontosnak, megfelelőnek kell lennie, azaz tudással telinek. Minden cselekedetünkben szükség van a különböző erények egyensúlyára. Egyik erényből sem lehet túl sok a másik rovására, mert könnyen elbukunk. Az életünkben való előrehaladás során fontos például, hogy kedvesek legyünk. A kedvesség ugyanis a jóság és a megértés jele. De a túlzott kedvesség mézesmázossá tesz. Az emberek túlzottan hozzánk ragadnak, vagy mi tapadunk másokra, és ez kibillent az egyensúlyunkból.
A célunk eléréséhez határozottságra is szükség van, mert az elszántság adja az energiát. Ahhoz, hogy a dolgokat végigvigyük, befejezzük tegyük, koncentrációra is szükség van. De a túlzott határozottság makacssághoz vezet és beszűkíti a látásmódunkat, így érzéketlenné válunk másokkal szemben.
Az erények a cselekedetek során nyerik el értéküket, de az egyensúly megőrzéséhez fontos és szükséges a kívülállás is. A független megfigyelés azt jelenti, hogy nincsenek önző vágyaink, mert ezek könnyen túlzásba vihetik az erényeket, ami negatívvá teszi őket. Ha kívülállóak vagyunk, akkor minden megmarad a maga rendjében és harmóniájában. A ragaszkodás még a jó dolgok igazságát is lerombolja. A jó tevékenységhez, jó minőségekhez való ragaszkodás csökkenti a jóság értékét, mert befolyásoltsághoz és az ego uralmához vezet. Ha az egot nem tartjuk ellenőrzés alatt, akkor a jó eredeti tisztasága fokozatosan elvész.
Az életben egyéb minőségek és erények között is fontos az egyensúly, melyek a következők:
a) Szükségünk van erős szívre az élet sok nehéz helyzetében, amelyekkel szembe kell néznünk, de nem kemény szívre, amely nem veszi figyelembe mások bánatát.
b) Elégedettnek és hálásnak kell lennünk mindazért, amink van, de nem lehetünk olyan önelégültek, hogy ne tegyünk erőfeszítést a további tökéletesítés érdekében ott, ahol van még mit tennünk.
c) Rugalmasnak kell lennünk, ami tűrőképességre és alázatra utal, de soha ne menjünk bele olyan kompromisszumba, ami által elveszítjük a saját tisztességünket.
d) Érdeklődéssel forduljunk a dolgok felé, de ne aggódjunk. Az aggodalom a félelemből származik, és ez soha nem hoz megoldást. Az érdeklődés gondoskodást jelent, de helyes gondoskodást. A tudatunknak mindig világosnak kell lennie, szabadnak a félelemtől.
e) Megnyilvánulásunk legyen spontán, de mellőzzük a lobbanékonyságot. Aki túlzottan lobbanékony, az érzelmileg befolyásolt, ami nem pozitív és nem építő. Amikor úgy gondolkodunk, hogy “majd megteszem, ha tetszik, vagy amikor én akarom", vagy "bármit érzek kimondom, amikor akarom”, az ilyenfajta spontaneitás tiszteletlenség a másikkal szemben. A szeretet, a barátság tiszta érzéseit mindenki szívesen fogadja, mivel valódiak, természetesek, pozitívak és felemelőek.
f) Fogadjuk el a kihívásokat, de ne provokáljuk azokat. Az előrehaladáshoz és a pozitív változáshoz - ahhoz, hogy új módon tudjunk gondolkodni és cselekedni - kell, hogy próbára tegyük önmagunkat és másokat. A provokáció alapja a gúnyolódás, ami pedig nem vezet eredményhez. Gúnyolódni vagy másokat a hitük miatt kinevetni, vagy romboló megjegyzést tenni, nem lehet jótékony hatású.
g) Legyünk törvénytisztelők, de nem dogmatikusak. A törvény - törvény, és a társadalom tagjaiként kötelességünk azt tenni, ami helyes, a biztonságunk és jólétünk érdekében. Fontos azonban, hogy ésszerűen figyelembe vegyük a személyes szükségleteinket, mert rugalmasság és értelem nélkül könnyen válunk dogmatikussá és fundamentalistákká, akik mereven elutasítanak minden kritikát.
Ezek és egyéb más egyensúlyi helyzetek teszik az életet békéssé és boldoggá. Az egyensúly a helyes megkülönböztető képességgel, helyes felismeréssel szerezhető meg. A helyes megkülönböztetés a tudás eredménye a személyes tapasztalatok segítségével. A helyes megkülönböztetőképesség lényege a megértés és helyes felismerés a megfelelő időben.
SZABADSÁG, IGAZSÁG ÉS SZERETET
A szabadság a választás joga. A választás esélye nélkül nem élvezhetjük az életet. Amikor szabadok vagyunk, akkor boldogok is vagyunk. Az emberi történelem tele van a szabadság, függetlenség és felszabadulás érdekében hozott megegyezésekkel, háborúkkal, forradalmakkal, nyilatkozatokkal. Az ember számára a legfőbb érték a szabadsághoz való jog, amely lehetővé teszi, hogy az egyén teljesen kifejezhesse reményeit, céljait és képességeit.
Mindenkinek vele született joga a szabadság, de amikor helytelenül élünk vele, a visszaélés ilyen vagy olyan formában mindig bánatot okoz. A bánat az igazság nyelve. Teljesen szabadon választunk: ez örök törvény és jog, de soha nem szabad elfelejteni, hogy a személyes szabad választáson túl létezik az Igazság örök törvénye. Az Igazság fő célja nem a büntetés, hanem a jogoknak és az összes dolog szabadságának a fenntartása, mind az emberek, mind a természet vonatkozásában. Az Igazság állandó jótékony törekvés az Univerzum ősi, eredeti egyensúlyának és harmóniájának fenntartása érdekében.
A szabadsággal való visszaélés teremti az igazságtalanságot az emberek között és következésképpen az örök Igazság szerepe az, hogy orvosolja az igazságtalanságot és egyensúlytalanságot. Ahol igazságtalanság van, ott elkerülhetetlen a fizikai, szóbeli vagy érzelmi erőszak. Erőszaknak számít, amikor valakinek nem megengedett, hogy vele született jogaival éljen, de a legnagyobb erőszak az, amikor tiszteletlenek vagyunk, és másokat korlátozunk a jóléthez való jogukban.
A mai világ vallása az erőszak, ami igen sok téren megvalósul, és ez az önző választások következménye. Az emberek egymás közötti és a természettel szembeni igazságtalansága olyan nagy, hogy mindannyian láthatjuk és érezhetjük, hogy az adósságokat kiegyenlítő gépezet óriási sebességgel működik. Ezt bizonyítják a világban lévő nagy tudati válságok. Ebben a zűrzavarban és felfordulásban folyamatosak az igazságtalan cselekedetek és gondolatok, amelyek felkorbácsolják a negativitás és pusztulás hurrikánját. Az Igazság a hatalmas és katasztrofális egyensúlytalanság orvoslása érdekében működik, amelyet az emberiségnek a szabadsággal való visszaélése okozott. Az Igazság fölött egyetlen egy emberi gondolat, nézet, vagy cselekedet sem uralkodhat. Az ő törvénye a Törvény. A Törvény pedig az, hogy a harmóniának, a rendezettségnek mind személyes, mind kozmikus szinten fenn kell maradnia. Amikor a szabadsággal valaki visszaél, az rendezetlenséget okoz, de az Igazság, az emberiség beleegyezésével vagy anélkül, arra törekszik, hogy az egyensúlyt visszaállítsa. Néha a rend visszaállítása fájdalmas lehet azok számára, akik ellenállnak, hogy a saját önző viselkedésüket megvédhessék, sőt a fájdalom állandósulhat is, ha a megértés szeme nem nyílik meg az Igazságra.
Az Igazság abszolút mértékben csalhatatlan és végső célja mindenben megőrizni a jót. Sokszor az Igazság munkáját a “büntetés” szóval fejezik ki, de a “büntetés” tulajdonképpen egyszerre történő felismerés és felelősségvállalás. Szabadok vagyunk, jogaink vannak, de azt is fel kell ismernünk, hogy amit teszünk és ahogyan használjuk a jogot és szabadságot, annak következményeiért teljes felelősséget kell vállalnunk. Nézzük meg a természetet és azt, hogy hogyan bánunk vele. A természet reakciói és felfordulásai időről időre a visszarendezést célozzák, hogy megőrizzék eredeti harmóniáját és ritmusát az emberi faj állandó önző beavatkozásával szemben.
A Legfelső soha nem büntet. A büntetés valójában automatikus folyamat, hogy visszaálljon az univerzum egyensúlya. Ez nem büntetés, hanem maga az Igazság.
Az Igazságon felül egyetlenegy erő van, amely semmissé teszi a kétségeket, az egyensúlyhiányt és a bánatot. Egy olyan erő, amely tiszteli az Igazságot, mivel az Igazság tökéletesen működik, ugyanakkor érvényteleníteni tudja a “szemet szemért, fogat fogért” törvényt. Ez az erő a Szeretet, tökéletes formájában a Legfelső Szeretet, amely a Legfelsőtől jön, és valójában maga a Legfelső. A Legfelső Szeretet könyörületessége megsemmisíti a múltat, elűzi az összes kétséget, megszabadítja az emberi lelkeket a legkülönbözőbb terhektől. A Legfelső Szeretet nem vádol, nem akar szégyenérzetet kelteni bennünk, hanem felszabadít. A múlt - múlt.
Van azonban egy feltétel, és ha ez a feltétel nem teljesül, az Igazság automatikusan magára veszi a felelősséget (megteszi a maga kötelességét). Ez a feltétel a mások szeretete és tisztelete, olyan mértékben, ahogyan önmagunkat szeretjük és tiszteljük.
Mások önzetlen szeretete azt jelenti, hogy megértjük és tiszteljük a jogaikat, a léthez való szabadságukat, hogy azok lehessenek, akik. Meg kell értenünk őket, és meg kell nekik bocsátanunk. Ha visszatérünk régi szokásunkhoz, hogy felelőtlenül használjuk a szabadságunkat, önzőkké válunk, és nem hagyunk magunknak más választási lehetőséget, s az Igazság akkor már nem ad időt, türelmet, vagy kedvességet, ahogy ezt a Legfelső Szeretet teszi.
Minden emberi lény számára az Igazság törvénye, amit meg kell értenünk, hogy: “Ahogyan bánunk másokkal, ugyanazt a bánásmódot kapjuk vissza, se többet, se kevesebbet.”
ADNI
Soha ne adjunk megszokásból, mert elveszítjük a méltóságunkat.
Önmagunkkal kapcsolatban soha ne adjuk fel a dolgokat, mert elveszítjük a célunkat.
Másoknak önmagunkból ne a legrosszabbat adjuk, mert akkor soha nem kaphatjuk a legjobbat.
Egy régi mondás szerint “azt kapjuk, amit adunk.”
A lecke: csak adni.
Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!
Websites:
Magyar: www.bkwsu.hu
English: www.bkwsu.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése