A HIT EREJE (2)

A HIT EREJE

A szellemiség azt jelenti, hogy elfogadjuk a személyes változás lehetőségét: egy olyan változásét, amely új látásmódot hoz, új célt ad, és a megértés új távlatát tárja elénk. Változás nélkül nincs előrehaladás. A sikeres változás megteremti az inspiráció és lelkesedés energiáját, hogy tovább tudjunk kísérletezni.
Soha nem szabad feladni a reményt vagy azt gondolni, hogy a múlt szokásaiba már túlzottan beletemetkeztünk. A pozitív gondolatok és a folyamatos, szelíd kitartás csodákra képes. A lehetetlen lehetségessé válik.
A pozitív gondolatok alapja a igaz hit, ami a szellemi megértés és a tapasztalat együttes jelenléte. A hit nem vak remény vagy a tradició kényelme, amivel az önálló gondolkodás hiányát álcázták és nem is a megértés hiányának igazolása. Amikor egyszer megtapasztaltuk igazi énünk méltóságát, akkor már tudunk hinni abban, hogy kik vagyunk, tudunk hinni abban, hogy jogunk van az egyenlőség, szabadság és boldogság öröktől való örökségéhez, de elsősorban a szeretethez és az igazsághoz.
Ezek azonban olyan jogok, amelyeket csak az alázat alapján, és az Univerzum örökkévaló törvényeinek tiszteletben tartásával igényelhetünk. Ezek a jogok csak akkor nyilvánulnak meg, amikor felismerjük önmagunk igaz szellemi azonosságát, amikor önmagunkat a saját szellemi valóságunkkal kezdjük azonosítani. Ez a tudatosság hitet ad, hogy bízni tudjunk abban, amivé válhatunk, és amiért csináljuk.
A hit a szellemisségben képessé tesz arra, hogy bízzunk önmagunkban. Ha van bizalom, akkor el tudjuk engedni a múltat, ott a bátorság, hogy újra merjünk. A bátorság önbizalmat ad ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. De, ha kétségeink vannak, akkor ezzel a kudarc lehetőségének a magját is elültetjük.
A hit a szellemisségben állandóan megadja a győzelem lehetőségét. Minden hittel megtett lépés egy új fejezetet nyít az életünkben.

BECSÜLETESSÉG

Néha túl keményen próbálkozunk, és néha nem eléggé. Erőfeszítést kell tennünk. Ha fejlődni akarunk, akkor próbálkoznunk kell. A körülményeink, a kapcsolataink, a sorsunk a jellemünk tükre, tehát végső soron mi vagyunk a felelősek. Az egyedüli nélkülözhetetlen változás, amit megtehetünk, az a saját jellemünk megváltoztatása.
A fejlődés iránti elkötelezettség szükséges. Az elkötelezettségnek ez az ereje az igénybe vehető energiánkat a célunk eléréséhez rendelkezésünkre bocsátja. A fejlődés iránti elkötelezettség azt jelenti, hogy önmagunkkal őszinték vagyunk.
Nem kell tökéletesnek lennünk, de legyünk becsületesek. A becsületesség reálissá tesz bennünket és tisztán látjuk, hogy mit tehetünk és mit nem. A megértésünknek és a kapacitásunknak megfelelően próbáljuk a tőlünk telhető legjobbat. Ennél többet nem tehetünk. De mégis tartsuk nyitva a szemünket, hogy a tanulás létráján mindig megtehessük a magasabb fok felé vezető következő lépést. Ha nem vagyunk kész, ne erőltessük a felkapaszkodást, de legyünk tudatában a magasabb fok létezésének, hogy amikor az idő eljön, felkapaszkodhassunk. Ezt jelenti a becsületesség.
A becsületes erőfeszítés azt jelenti, hogy mindig készen állunk, az élet bármilyen leckét is hozzon. Függetlenül attól, hogy eddig mennyit olvastunk, tanultunk vagy mit értettünk meg, arra, hogy még többet tanuljunk mindig van lehetőség.
A becsület alázatot kíván.

AZ ALÁZATOSSÁG NEM ALACSONYABBRENDŰSÉG

Az alázat azt jelenti, hogy mindig készek vagyunk a tanulásra, a változásra. Az alázat csak az öntisztelet által valósulhat meg, az öntisztelet pedig az önismeretből jön: tudjuk, hogy mi az egész részei vagyunk, mint a fogaskerék: a kerekek összekapcsolódása teszi lehetővé a forgást. Ez az Univerzum működésének a törvénye.
Nem mondhatjuk, hogy “minden vagyok, vagy semmi sem vagyok”. Az alázat teremti meg ezt a megértést, ami egyensúlyban tart bennünket. Ne ragaszkodjunk mások jó tulajdonságaihoz és ne foglalkozzunk a gyengeségeikkel sem. A minőség a szeretetteljes törődés által növekedhet és másokat szolgálhat, a gyengeségeket pedig odafigyeléssel és becsülettel csökkenteni tudjuk.
Az alázat a legnagyobb védelem számunkra. Megóv bennünket attól, hogy belezuhanjunk az önelégültség és az arrogancia szakadékába. Az alázat éberen tart minden lehetősséggel szemben, legyen szó csodáról, csalódásról vagy gyötrelemről.
Az alázat dogmatizmus nélkül teszi bizonyossá a dolgokat. Mivel az alázat az öntisztelet gyümölcse, az alázatos ember soha nem fél megnyílni és sosem fél a veszteségtől. Amire szükségünk van, az mindig bennünk van. Semmi és senki nem veheti el őket tőlünk. Az alázat a belső biztonságból fakad, ami képessé tesz a kommunikációra, az együttműködésre, az új gondolatokkal, ötletekkel való kísérletezésre.
Az alázat bizonyítéka, hogy legyőztük az “én” és az “enyém” tudatosságát, amely a hatalomért folytatott játszmában gyakran kelepcébe csalja az embereket. Ez a manipulációk játszmája, amely lerombolja az öntiszteletet, a szeretetet, a barátságot.
Gondnoknak kell lennünk és nem tulajdonosoknak és ily módon kell másokkal is kapcsolatot teremtenünk. Amikor úgy érezzük, hogy tulajdonosok vagyunk, automatikusan megteremtődik a félelem a veszteséggel kapcsolatban. Kialakul bennünk a gyanakvás és a védekezés. A gondnok tudatosságával megértjük, hogy semmink és senkink sincs, és a lemondással mégis mindent megkapunk, amire szükségünk van. Amire szükségünk van, az eljön hozzánk. Mindenkinek van elég.
A gondnok-tudatosság rengeteg szellemi és érzelmi energiát takarít meg számunkra, mert nincs önző kalkulációkra elvesztegetett idő, félelemmel teli állandó megfigyelés, okoskodó manipuláció. Ezzel a tudatossággal mesterré válunk. Egy mester mindig az Univerzum örök alapelvei szerint dolgozik. A mester alázatos és elégedett és megőrzi az egyensúlyt és a harmóniát. A legnagyobb alázat, amikor felismerjük, hogy az emberiség fölött is működnek törvények. Ezek a törvények örök alapelvek, amelyek megvédenek, és minden életet a jólét felé kormányoznak. Nekünk mint egyéneknek az a feladatunk, hogy elfogadjuk ezeket az alapelveket, és ha alávetjük magunkat az örök Igazságnak, megtaláljuk a szabadságunkat. Megtaláljuk önmagunkat.
Az isteni törvényeknek magunkat alávetni nem jelent korlátozást. Éppen ellenkezőleg, ezek az örök törvények igazi eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy egyéniségünket maximálisan kifejezhessük, miközben mások egyéniségének tiszteletet adunk, birtokháborítás nélkül. Így tudjuk a harmóniát megőrizni.
Az alázat segítségével felismerjük, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy békében, szabadon és boldogan éljen. Ez a velünk született jog örök törvény.
A szolgai engedelmesség sokszor a félelem eredménye, hogy nem merünk önmagunk lenni. Nincs bátorságunk szembenézni a dolgokkal, nincs bátorságunk ahhoz, hogy változzunk, hogy más irányba mozduljunk. Az öntisztelet megszabadít a félelemtől és a függőségtől. De ha nem rendelkezünk megfelelő önismerettel, akkor különösen a társadalmi elvárások és kapcsolatok vonatkozásában szolgákká válhatunk.
Az alázat befelé fordulttá tesz. A befelé fordult állapotban megvizsgálhatjuk mindazokat a falakat és érzelmeket, amelyek korlátoznak bennünket. A szolgai engedelmességnek úgy vethetünk véget, hogy megtanulunk becsületesen elgondolkodni önmagunkról, megvizsgálni és megfigyelni önmagunkat. Ha nincs bennünk alázat, akkor az ego irányít bennünket, és ilyenkor a személy a saját korlátozott látásmódjának és vágyainak az alattvalójává válik.
Az alázat kinyitja az önismeret kapuját. Ahogy kezdjük megismerni önmagunkat, az öntisztelet is növekszik. Ez az öntisztelet természetes módon megteremti a helyes önazonosság érzését. Ezzel a belső stabilitással nincs félelem a különbözőségtől. Nincs birtoklási vagy felhalmozási vágy. Ez a szabadság. Ahogy valaki ebben a belső szabadságban fejlődik, többé nincs benne vágy, hogy az embereket vagy a szituációkat ellenőrizze. Tudjuk, hogy a dolgok a megfelelő időben és helyesen történnek. Az alázat az öntisztelet másik arca. Minél nagyobb az alázat, annál nagyobb az öntisztelet. Senki és semmi nem fenyeget. Szabadok vagyunk.

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com