Isaac Newton a világról egy olyan képet állított fel, amelyben a világ egy örökké ketyegő kozmikus óra belsejében mozog. Szerinte az idő abszolút. Egy másodperc az egy másodperc, se hosszabb, se rövidebb. Bárhol vagyunk, a lakószobánkban, vagy egy több millió fényévnyire lévő csillagon, bármit csinálunk, az idő halad előre, függetlenül minden külső befolyástól. Ez egy “közönséges értelemben” vett nézőpont az idővel kapcsolatban és ha eszerint gondolkodunk, akkor a 300 évvel ezelőtt élt Newton nyugati tudós irányvonalát követjük.
Később, e század kezdetén egy különös, Einstein nevű személy, irt egy rövid cikket, ami közvetve alapjaiban rázta meg három évszázad munkáit. Ez volt a relativitás elmélete. Röviden Einstein azt mondta, hogy az idő mérésének egyetlen módja az óra használata, legyen az víz óra, amelynél minden másodpercben cseppen le egy csepp víz, vagy ketyegő mechanikus órák. Alapvetően minden óra mozog és ezért az idő a mozgás függvénye, nem teljesen független. Nem ő volt az első, aki így gondolkodott, de ő volt az első, aki matematikai formába is öntötte a gondolatait, /felállította a híres képletet, hogy E=mc2/. Ahhoz, hogy ezt világosan megértsük térjünk vissza Newton teóriájához. Newton azt mondta, hogy van egy kozmikus óra ami “kívül” halad előre, szemben a mérhető dolgainkkal. Newton ezt az órát nevezte “valódi” órának, de ez egy nagyon merev elképzelés, hogy az idő mindentől függetlenül halad tovább, bármi is történik. Csináljunk egy kísérletet: Képzeljük el, hogy az egész világ lefekszik este és amikor reggel felébrednek, minden óra ami létezik, fél sebességgel kezd el járni. Ha Newton szerinti valódi idő valahol körülöttünk továbbra is halad előre, akkor minden amit csinálunk kétszer annyi időt fog igénybe venni. Végeredményben, a 9-5-ig tartó munkaidőnk 8 óra helyett 16 óra lesz.
De Einstein azt mondja: nem, mert ezután a különös esemény után reggel felébredve nincs viszonyítási alapunk annak érzékelésére, hogy minden a fele sebességgel működik, az ezt megelőző időszakhoz képest. Nincs tehát egy “igazi” idő, ami által minden eseményt mérni tudnánk, ami történik. Az idő a tevékenységünk mértékét szolgálja. Amikor a világ összes időjelzőjét fél sebességre lassítjuk, akkor az idő maga is fele sebességre csökken. Más szavakkal a Newton-i idő merev, míg az Einstein-i rugalmas.
Másnap reggel, amikor felébrednénk, minden normálisnak tűnne. Nem tudjuk érzékelni ugyanis az idő lelassulását, mivel minden más is lelassult, amihez viszonyíthatnánk. Más szavakkal, egymáshoz viszonyítva minden egyforma sebességgel mozogna.
Hogyan segíthet ez a két elképzelés a gyakorlatban? Először is, attól függően, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz, szolgáivá vagy uraivá válunk. A Newton-i elképzelés szerint szolgáivá, mivel az “idő nem vár senkire” és állandóan olyan érzésünk van, hogy rohannunk kell az idővel, minden másodpercet kitölteni valamilyen tevékenységgel. Gondoljuk át mennyivel könnyebb az idővel együttműködni az Einstein-i elmélet szerint.
Itt az idő a változás gyorsaságától függ. Mi változik bennünk, milyen sebesség szabja meg, az idő haladási mozgását? A saját gondolataink. Ha lelassítjuk a gondolatainkat, úgy fog tűnni, hogy időt nyerünk, ha felgyorsítjuk, az idő lerövidül. Amikor a gondolatainkat lelassítjuk, az nem jelenti, hogy a gondolataink között, sőt a szavaink között is szünetet hagyunk. Ezek után nem csak a gondolat fog tudatosulni bennünk, hanem a két gondolat között szabad “helyet” is nyerünk. Ennek a békés időtartamnak a tudatosulása érzékelhetővé teszi számunkra a közvetlen jelen pillanatot, “időt nyerünk a manőverezésre”, lehetőséget az idő kitöltésére.
Amikor először csinálunk valami újat, mondjuk például először sütünk egy különleges recept szerint, minden egyes utasítást igen gondosan elolvasunk, és miközben elkészítjük, csak az ehhez szükséges dologra koncentrálunk. Amikor egy részletet befejeztünk, újra visszatérünk a recepthez és utána aszerint folytatjuk. Ez a módszer segít bennünket, hogy biztosak lehessünk abban, hogy mindent helyesen csinálunk. A lehető legjobb eredményt csak így érhetjük el. Teret és időt adunk önmagunknak, hogy jól végezzük el a feladatot, így a végeredmény elégedettséggel tölt el, mivel valamit megvalósítottunk.
Hasonlítsuk össze ezt a helyzetet azzal, amikor a gondolkodás során a gondolatok túl gyorsan követik egymást, nem hagyva időt arra, hogy minden utasítást átvigyünk a cselekedetbe, még mielőtt az újabb gondolat felbukkanna. Ennek az az eredménye, hogy mialatt csinálunk valamit, a tudatunk állandóan zaklatott, már a következő dolog végzésére hajt bennünket. Tehát feszültek leszünk. Olyan érzésünk lesz, hogy képtelenek vagyunk annyi idő alatt mindent pontosan megcsinálni. Következésképpen, gyakran olyan eredményt is kapunk, ami nem tökéletes és ahelyett, hogy elégedettek lennénk, stressznek és feszültségnek tesszük ki magunkat. Tehát nem csak a gondolataink sebessége fontos, hanem a cselekedeteinkhez viszonyított gondolati gyorsaság. Ha a gondolataink sebessége /önmagunknak adott utasításaink/ összhangban vannak az elvégzendő feladathoz szükséges idővel, a stressz és feszültség nem jön létre, olyan érzésünk lesz, hogy elegendő időnk van. Ennek a hatása tehát olyan lesz, mintha időt “teremtettünk” volna magunk számára.
Az ebből származó és azonnal megmutatkozó másik előny, hogy ezáltal könnyen ellenőrizhetjük a cselekedeteinket és azok visszahatásait. Az ismert sportolók sok figyelmet fordítanak a tudatuk ellenőrzésére miközben gyakorolnak és ez meg is látszik eredményeiken, mint például Bjorn Borg esetében. Az utasítások, amelyeket testének ad, világosak és precízek, tehát teljesítésük már könnyűvé és igen gazdaságossá válik. Egyetlen elpazarolt mozdulat sincs.
Az a “hely”, amit a két gondolat között hagyunk, mialatt lelassítjuk őket, lehetőséget ad számunkra, hogy könnyen és azonnal “irányt válthassunk”. Amikor a gondolatok sokasága torlódik fel a tudatunkban, egyre nagyobb lendületet vesznek fel, mint amikor az autó teljes sebességgel halad. Amikor váratlanul balra kellene kanyarodnunk, hirtelen rátaposunk a fékre, kibillentve magunkat és a mögöttünk ülőket is a nyugalmi helyzetből. Előfordulhat, hogy már a bekanyarodásra sem marad időnk és tovább kell hajtanunk, sőt a visszafordulással még időt is veszítünk, miközben helyrehozzuk a manővert. Amikor hasonló történik a tudatunkban és sürgősen irányt kell váltanunk, ez megráz és zavarttá tesz bennünket és a körülöttünk levőket is. A visszafordulás és újraértékelés feszültséget okoz, ingerültté, esetleg türelmetlenné tesz. Azonban, hogyha “helyet” hagyunk a gondolataink között, akkor olyan, mintha átmenetileg megállítanánk az időt. Egy fix helyzetből bármilyen választott irányba könnyen elmozdulhatunk anélkül, hogy bárkinek is kellemetlenséget okoznánk.
A gondolataink lelassítására irányuló gyakorlatok, azaz több idő biztosítása önmagunknak, láthatóan sokféleképpen segít. Elérhetjük, hogy ezáltal sokkal könnyebben válunk lélek-tudatossá. Az üresen hagyott “helyek” lehetőséget adnak a béke és elégedettség édes érzésének élvezetére, amik a lélek természetes tulajdonságai.
Kétségtelenül a Newton-i idő uralja a fizikai világot körülöttünk. Enélkül a szilárd váz nélkül a dolgok igen zavarosak lennének. De az Einstein szerinti “kiskapun” át elmehetünk a fizikai világ elől, az időtlen kiterjedés felé, a Lélek világba repülve. Ez a legmagasabb idő nélküli dimenzió, mivel ott nincs mozgás, állandó nyugalom van. Ebben a szellemi otthonunkban megtanulhatjuk, hogyan kell szinte a teljes megállásig lelassítani gondolatainkat, hogy a teljes csendben, nyugalomban és elégedettségben semmi változás ne történjen, legyen alkalmunk viszont felfedezni az örökkévalóság szépségeit.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Gyakoroljuk azt a szemléletet, hogy “A múlt az múlt”. Tekintsünk mindig előre. Ha valami negatív történik velünk, ne legyen bűntudatunk. Egy határozott gondolattal egyszerűen győzzük le. A bűnösség felé vivő energiának a megbánás és pozitív gondolatok felé való irányításával és akaraterővel a lélek azt mondja “igen, erőfeszítést teszek a változásra és bizonyítok magamnak”.
GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ
Testetlennek érzem magam... A fény világában, egy fény, béke és erőforrás.... Érzem, hogy minden teljesen nyugodt, időtlen... Semmi nem változik.... Megtapasztalom a mély elégedettséget... Nincs semmi több, amit a lélek kívánhatna... Elmerülök a Béke Óceánjában... Együtt maradok az összes erény korlátlan forrásával és teljesen feltöltöm magam fénnyel és békével... Telítődöm a Legfelső Tulajdonságaival és ezeket a sugarakat szétárasztom a világba.
Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!
Websites:
Magyar: www.bkwsu.hu
English: www.bkwsu.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése