A NYOLC ERŐ (14)

A Raja Yoga gyakorlatával kapcsolatban beszélnünk kell a nyolc erő kifejlesztéséről. Első megközelítésre nevezhetjük 8 tulajdonságnak is, de rendszerint az “erő” szót használjuk. Mi a különbség a tulajdonság és az erő között? A tulajdonság az, amit mások látnak rajtunk időnként, bár néha rejtve is maradhat. Ez olyan valami, amit mások megbecsülnek, de nem biztos, hogy azt érzik, hogy ennek ők is tulajdonosai. Az erő soha nem maradhat rejtve, egy állandó ösztönző-forrás mások felé, ami által ők is megváltozhatnak és erőteljesekké válhatnak.

A nyolc erő a következő: TŰRŐKÉPESSÉG, BÁTORSÁG, EGYÜTTMŰKÖDÉS, ALKALMAZKODÁS, MEGKÜLÖNBÖZTETŐKÉPESSÉG, ITÉLETALKOTÁS, a BEFELÉFORDULÁS KÉPESSÉGE, és a haszontalan gondolatok “ÖSSZEPAKOLÁSA”. Nemcsak az a fontos, hogy tudjuk mit jelentenek ezek az erők. Ennél sokkal fontosabb azt tudni, hogy mikor és hogyan kell használni őket. Például, ha állandóan csak tűrjük mások rossz tulajdonságait a helyzet egyre rosszabbá válik. Talán sokkal okosabb lenne bátran szembenézni a tényekkel és békésen, de határozottan megmondani, hogy az adott körülmények között helytelen az ilyen viselkedés.

A nyolc erő közül legalább egy bármilyen helyzetben alkalmazható, amit helyesen kiválasztva megfelelően használhatunk annak érdekében, hogy nyugodtak maradhassunk és tiszta képet alkothassunk az adott kérdésről.

1) A nehézségek eltűrésének ereje azt a képességet jelenti, hogy nem kerülünk a negatív események befolyása alá: képesek vagyunk arra, hogy még gondolatban sem reagálunk a dolgokra. Ha valaki rágalmaz, kritizál, ingerült velünk vagy fizikálisan szenvedünk, a tűrés erejével békések és boldogok maradhatunk. A lélek-tudatosság alapján képesek vagyunk szeretetet adni, mint ahogy egy gyümölcsfa, amit ha bottal vagy kővel vernek, viszonzásként akkor is gyümölcsöt ad.
2) Az életünkben fellépő akadályokkal való szembenézés ereje /bátorság/ a meditáció által fejleszthető ki úgy, hogy megtapasztaljuk az eredeti természetünket a békét és függetlenné válunk a fizikai “kosztümünk” tudatosságától. A szembenézés erejét az adja, hogy képesek vagyunk megfigyelőként szemlélni a problémákat és a nehézségeket, észrevesszük a teljesen negatívnak látszó dolgok pozitív oldalát is.
3) Az alkalmazkodás /befogadás/ ereje a személyiségek vagy a természet összecsapásai fölé emel, a helyzetnek megfelelően rugalmassá és alkalmazkodóvá tesz bennünket. Soha nem szabad konfliktus helyzetbe kerülnünk. Mint ahogyan az óceán magába fogadja az összes beleömlő folyót, nekünk is nyitottnak kell maradnunk minden vagy mindenki számára és a jókívánságok ereje által megváltoztatni kapcsolatainkat és a körülményeket.
4) A másokkal való együttműködés ereje szükséges ahhoz, hogy másokat lélek-tudatossággal szemléljük, és ezáltal nővéreknek és testvéreknek tekintsük egymást. Egy csoporton belül ez biztosítja számunkra az egységet, az erőt. Az együttműködés bármilyen feladat elvégzését könnyűvé teszi.
5) A megkülönböztető képesség ereje által képesek vagyunk a magunkkal vagy másokkal szembeni gondolataink, szavaink és cselekedeteink helyes értékítéletére. Mint ahogyan az ékszerész képes megkülönböztetni az igazi gyémántot a hamistól, ugyan úgy nekünk is képesnek kell lennünk megőrizni a pozitív, értékes gondolatokat, a bántó és negatívakat pedig azonnal megsemmisíteni. A negatív gondolatok gyakran elfedik a valódi megkülönböztető képességet, de a meditáció által megszüntethetjük azokat.
6) Az ítélőképesség ereje teszi lehetővé számunkra, hogy tisztán, gyorsan, pontosan és elfogulatlanul hozzunk döntéseket. Ezt csak akkor érhetjük el, ha nem hagyjuk egyetlen helyzetben sem, hogy mások véleménye vagy érzelmei befolyásoljanak bennünket. Mindemellett szükségünk van annak tiszta megértésére is, hogy mi a jó és mi a rossz. A kívülállóság szemlélete és önmagunk teljesebb megértése által a Raja Yoga meditáció biztosítja az intellektusnak ezt az erejét és tisztaságát.
7) A készenlét /összecsomagolás/ ereje. Amikor útra indulunk, “könnyen utazhatunk”, ha csak azokat a dolgokat visszük magunkkal, amire feltétlenül szükségünk van. Negatív és haszontalan dolgokat nem tartunk meg, így megkíméljük magunkat mind a fizikai, mind a szellemi fáradtságtól. Ez a gazdaságosság erőt eredményez és egy teljesen pozitív megnyilvánulást.
8) A befelé fordulás erejével a gondolatainknak irányt szabunk még a cselekvés közben is. Általában a gondolatainkat befolyásolják a cselekedetek, de bármilyen feladat elvégzése közben gyakorolhatjuk, hogy gondolatainkat minél gyakrabban irányítjuk a belső béke állapotába. Ha a tudatunkat nem feltétlenül szükséges a munkára koncentrálni, mert pl. éppen nem szellemi munkát végzünk, akkor gondolataink nem kerülnek külső befolyásolás alá. Így nem veszítünk szükségtelen szellemi erőt. Ez az igazi ellenőrzés, ami által megsokszorozhatjuk erőnket.

Az önmagunkban való hit azt jelenti, hogy tapasztalataink által önbizalmunk van és bátorságunk ahhoz, hogy felfedezzük önmagunkat. Mindazt amiről tudásunk van képesek vagyunk meg is tapasztalni. Hitünk sose legyen vakhit. Ha olyan dolgokban hiszünk, amit nem értünk, előbb vagy utóbb meginoghatunk hitünkben. Először meg kell értenünk a dolgokat és ehhez tudásra van szükség. A Raja Yogában különleges tudást kapunk. Először ezt át kell gondolnunk, majd megértenünk, hogy egy teljesen tiszta kép legyen róla a tudatunkban. Gondoljuk át, hogy mit értünk azalatt, hogy “Én egy tiszta, békés lélek vagyok”. Milyen hatással kellene ennek lennie a gyakorlati életünkre: hogyan működik a tudat, az intellektus és a szanszkarák körfolyamata? Láthatjuk-e a folyamatát annak, hogy esetünkban ez hogyan történik? Jelen helyzetünkre megfelelő magyarázatot ad a Karma? Hogyha teljes felelősséget vállalunk önmagunkért, látjuk-e ennek bizonyítékát a körülményeinkben? Felismerjük-e ezt a törvényt minden gondolatunkban, cselekedetünkben és szándékunkban? Ha a Legfelső létezik, akkor lehetőségünk is meg van rá, hogy kapcsolatot teremtsünk Vele? Ez egy elfogadható magyarázat az Ő formáját és tulajdonságát illetően? A tudás lényegét csak akkor tudjuk igazán felmérni, hogyha gyakorlati tapasztalatokat szerzünk róla.

Amikor jógában ülünk, akkor látjuk, hogy a tapasztalataink mennyire illenek az információkhoz, amit kaptunk. Ha a nap folyamán gyakoroljuk a lélek-tudatos állapotot, akkor láthatjuk, hogy az eredmény azonos azzal, amit a tudás előre jelzett. Így szilárdul meg a hit alapja: ami a saját tapasztalataink szilárd vázán nyugszik és ez nem csak a meditáció alatt érvényesül, hanem a gyakorlati életben is. Céljaink eléréséhez a hit elengedhetetlen. Ahhoz, hogy előrehaladásunkat megítélhessük, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová szeretnénk eljutni. Azt tudni, hogy honnan jöttünk nem nehéz, annak az ismerete, hogy hová akarunk eljutni sokkal szubtilisabb. A tudás szerint “Én egy békés lélek vagyok” vagy “Om Shanti”, de hogyan tehetjük ezt át tapasztalattá? Mélyen belül mindannyian vágyunk a békére, de ez olyan, mint egy félig elvesztett emlék, amit fátyol takar el. Ez a vágyunk egy szanszkara által merül fel, ami arra késztet, hogy újra megtapasztaljuk ezt a legmélyebb békét. Soha nem vágyunk olyasmire, amiről azelőtt nem volt ismeretünk. A célunk egyszerűen az, hogy újra felfedezzük azt az elfelejtett érzésünket, hogy mindig elégedettek és természetesek, könnyűek vagyunk és azt szeretnénk, hogy ez egy állandósult állapot legyen. Bármit csinálunk, bárkivel beszélünk, bármi történik körülöttünk, az “Om Shanti” szemlélettel kell hozzáállnunk, vagyis elveszni a Béke Óceánjában, és a béke sugarait árasztani mások felé. A megértéshez és a tapasztalatokhoz is hitre van szükség. Legyünk tehát biztosak abban, hogy mindkettőben bővelkedünk.

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

AZ IDŐ NEM VÁR SENKIRE - VAGY MÉGIS? (13)

Isaac Newton a világról egy olyan képet állított fel, amelyben a világ egy örökké ketyegő kozmikus óra belsejében mozog. Szerinte az idő abszolút. Egy másodperc az egy másodperc, se hosszabb, se rövidebb. Bárhol vagyunk, a lakószobánkban, vagy egy több millió fényévnyire lévő csillagon, bármit csinálunk, az idő halad előre, függetlenül minden külső befolyástól. Ez egy “közönséges értelemben” vett nézőpont az idővel kapcsolatban és ha eszerint gondolkodunk, akkor a 300 évvel ezelőtt élt Newton nyugati tudós irányvonalát követjük.

Később, e század kezdetén egy különös, Einstein nevű személy, irt egy rövid cikket, ami közvetve alapjaiban rázta meg három évszázad munkáit. Ez volt a relativitás elmélete. Röviden Einstein azt mondta, hogy az idő mérésének egyetlen módja az óra használata, legyen az víz óra, amelynél minden másodpercben cseppen le egy csepp víz, vagy ketyegő mechanikus órák. Alapvetően minden óra mozog és ezért az idő a mozgás függvénye, nem teljesen független. Nem ő volt az első, aki így gondolkodott, de ő volt az első, aki matematikai formába is öntötte a gondolatait, /felállította a híres képletet, hogy E=mc2/. Ahhoz, hogy ezt világosan megértsük térjünk vissza Newton teóriájához. Newton azt mondta, hogy van egy kozmikus óra ami “kívül” halad előre, szemben a mérhető dolgainkkal. Newton ezt az órát nevezte “valódi” órának, de ez egy nagyon merev elképzelés, hogy az idő mindentől függetlenül halad tovább, bármi is történik. Csináljunk egy kísérletet: Képzeljük el, hogy az egész világ lefekszik este és amikor reggel felébrednek, minden óra ami létezik, fél sebességgel kezd el járni. Ha Newton szerinti valódi idő valahol körülöttünk továbbra is halad előre, akkor minden amit csinálunk kétszer annyi időt fog igénybe venni. Végeredményben, a 9-5-ig tartó munkaidőnk 8 óra helyett 16 óra lesz.

De Einstein azt mondja: nem, mert ezután a különös esemény után reggel felébredve nincs viszonyítási alapunk annak érzékelésére, hogy minden a fele sebességgel működik, az ezt megelőző időszakhoz képest. Nincs tehát egy “igazi” idő, ami által minden eseményt mérni tudnánk, ami történik. Az idő a tevékenységünk mértékét szolgálja. Amikor a világ összes időjelzőjét fél sebességre lassítjuk, akkor az idő maga is fele sebességre csökken. Más szavakkal a Newton-i idő merev, míg az Einstein-i rugalmas.

Másnap reggel, amikor felébrednénk, minden normálisnak tűnne. Nem tudjuk érzékelni ugyanis az idő lelassulását, mivel minden más is lelassult, amihez viszonyíthatnánk. Más szavakkal, egymáshoz viszonyítva minden egyforma sebességgel mozogna.

Hogyan segíthet ez a két elképzelés a gyakorlatban? Először is, attól függően, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz, szolgáivá vagy uraivá válunk. A Newton-i elképzelés szerint szolgáivá, mivel az “idő nem vár senkire” és állandóan olyan érzésünk van, hogy rohannunk kell az idővel, minden másodpercet kitölteni valamilyen tevékenységgel. Gondoljuk át mennyivel könnyebb az idővel együttműködni az Einstein-i elmélet szerint.

Itt az idő a változás gyorsaságától függ. Mi változik bennünk, milyen sebesség szabja meg, az idő haladási mozgását? A saját gondolataink. Ha lelassítjuk a gondolatainkat, úgy fog tűnni, hogy időt nyerünk, ha felgyorsítjuk, az idő lerövidül. Amikor a gondolatainkat lelassítjuk, az nem jelenti, hogy a gondolataink között, sőt a szavaink között is szünetet hagyunk. Ezek után nem csak a gondolat fog tudatosulni bennünk, hanem a két gondolat között szabad “helyet” is nyerünk. Ennek a békés időtartamnak a tudatosulása érzékelhetővé teszi számunkra a közvetlen jelen pillanatot, “időt nyerünk a manőverezésre”, lehetőséget az idő kitöltésére.

Amikor először csinálunk valami újat, mondjuk például először sütünk egy különleges recept szerint, minden egyes utasítást igen gondosan elolvasunk, és miközben elkészítjük, csak az ehhez szükséges dologra koncentrálunk. Amikor egy részletet befejeztünk, újra visszatérünk a recepthez és utána aszerint folytatjuk. Ez a módszer segít bennünket, hogy biztosak lehessünk abban, hogy mindent helyesen csinálunk. A lehető legjobb eredményt csak így érhetjük el. Teret és időt adunk önmagunknak, hogy jól végezzük el a feladatot, így a végeredmény elégedettséggel tölt el, mivel valamit megvalósítottunk.

Hasonlítsuk össze ezt a helyzetet azzal, amikor a gondolkodás során a gondolatok túl gyorsan követik egymást, nem hagyva időt arra, hogy minden utasítást átvigyünk a cselekedetbe, még mielőtt az újabb gondolat felbukkanna. Ennek az az eredménye, hogy mialatt csinálunk valamit, a tudatunk állandóan zaklatott, már a következő dolog végzésére hajt bennünket. Tehát feszültek leszünk. Olyan érzésünk lesz, hogy képtelenek vagyunk annyi idő alatt mindent pontosan megcsinálni. Következésképpen, gyakran olyan eredményt is kapunk, ami nem tökéletes és ahelyett, hogy elégedettek lennénk, stressznek és feszültségnek tesszük ki magunkat. Tehát nem csak a gondolataink sebessége fontos, hanem a cselekedeteinkhez viszonyított gondolati gyorsaság. Ha a gondolataink sebessége /önmagunknak adott utasításaink/ összhangban vannak az elvégzendő feladathoz szükséges idővel, a stressz és feszültség nem jön létre, olyan érzésünk lesz, hogy elegendő időnk van. Ennek a hatása tehát olyan lesz, mintha időt “teremtettünk” volna magunk számára.

Az ebből származó és azonnal megmutatkozó másik előny, hogy ezáltal könnyen ellenőrizhetjük a cselekedeteinket és azok visszahatásait. Az ismert sportolók sok figyelmet fordítanak a tudatuk ellenőrzésére miközben gyakorolnak és ez meg is látszik eredményeiken, mint például Bjorn Borg esetében. Az utasítások, amelyeket testének ad, világosak és precízek, tehát teljesítésük már könnyűvé és igen gazdaságossá válik. Egyetlen elpazarolt mozdulat sincs.

Az a “hely”, amit a két gondolat között hagyunk, mialatt lelassítjuk őket, lehetőséget ad számunkra, hogy könnyen és azonnal “irányt válthassunk”. Amikor a gondolatok sokasága torlódik fel a tudatunkban, egyre nagyobb lendületet vesznek fel, mint amikor az autó teljes sebességgel halad. Amikor váratlanul balra kellene kanyarodnunk, hirtelen rátaposunk a fékre, kibillentve magunkat és a mögöttünk ülőket is a nyugalmi helyzetből. Előfordulhat, hogy már a bekanyarodásra sem marad időnk és tovább kell hajtanunk, sőt a visszafordulással még időt is veszítünk, miközben helyrehozzuk a manővert. Amikor hasonló történik a tudatunkban és sürgősen irányt kell váltanunk, ez megráz és zavarttá tesz bennünket és a körülöttünk levőket is. A visszafordulás és újraértékelés feszültséget okoz, ingerültté, esetleg türelmetlenné tesz. Azonban, hogyha “helyet” hagyunk a gondolataink között, akkor olyan, mintha átmenetileg megállítanánk az időt. Egy fix helyzetből bármilyen választott irányba könnyen elmozdulhatunk anélkül, hogy bárkinek is kellemetlenséget okoznánk.

A gondolataink lelassítására irányuló gyakorlatok, azaz több idő biztosítása önmagunknak, láthatóan sokféleképpen segít. Elérhetjük, hogy ezáltal sokkal könnyebben válunk lélek-tudatossá. Az üresen hagyott “helyek” lehetőséget adnak a béke és elégedettség édes érzésének élvezetére, amik a lélek természetes tulajdonságai.

Kétségtelenül a Newton-i idő uralja a fizikai világot körülöttünk. Enélkül a szilárd váz nélkül a dolgok igen zavarosak lennének. De az Einstein szerinti “kiskapun” át elmehetünk a fizikai világ elől, az időtlen kiterjedés felé, a Lélek világba repülve. Ez a legmagasabb idő nélküli dimenzió, mivel ott nincs mozgás, állandó nyugalom van. Ebben a szellemi otthonunkban megtanulhatjuk, hogyan kell szinte a teljes megállásig lelassítani gondolatainkat, hogy a teljes csendben, nyugalomban és elégedettségben semmi változás ne történjen, legyen alkalmunk viszont felfedezni az örökkévalóság szépségeit.



MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Gyakoroljuk azt a szemléletet, hogy “A múlt az múlt”. Tekintsünk mindig előre. Ha valami negatív történik velünk, ne legyen bűntudatunk. Egy határozott gondolattal egyszerűen győzzük le. A bűnösség felé vivő energiának a megbánás és pozitív gondolatok felé való irányításával és akaraterővel a lélek azt mondja “igen, erőfeszítést teszek a változásra és bizonyítok magamnak”.

GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ

Testetlennek érzem magam... A fény világában, egy fény, béke és erőforrás.... Érzem, hogy minden teljesen nyugodt, időtlen... Semmi nem változik.... Megtapasztalom a mély elégedettséget... Nincs semmi több, amit a lélek kívánhatna... Elmerülök a Béke Óceánjában... Együtt maradok az összes erény korlátlan forrásával és teljesen feltöltöm magam fénnyel és békével... Telítődöm a Legfelső Tulajdonságaival és ezeket a sugarakat szétárasztom a világba.

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

A LEGFELSŐ (12)

A történelem folyamán az emberek különböző dolgok elérésére törekszenek, de elsősorban két fő kívánságunk van: a boldogság elérése és a tökéletes kapcsolat megteremtése. Egyiket, vagy mindkettőt elérve rendszerint egy folytonos harc kezdődik megtartásukért, mert ezek többnyire csak ideiglenesek. Ha mindezeket állandósítani szeretnénk, akkor túl kell lépnünk a vagyon, a pénz és a törékeny emberi kapcsolatok korlátain.

A Raja Yogának két jelentése van: a “Legfelső Yoga”, ami által önmagunk mesterévé, uralkodóivá válunk és a “Legfelső Egyesülés”, vagy a “Legfelsővel való Egység”. A Raja Yogának ez a második aspektusa magában foglalja a tökéletesség forrásával, a Legfelsővel való kapcsolat kifejlesztését. Ebben a jógában vagy egységben megvalósíthatjuk vágyainkat a belső boldogság és a tökéletes kapcsolat elérésére.

Valójában az sem szükséges, hogy először higgyünk a Legfelsőben, azonban egyfajta nyitottság hasznos lehet azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy létezik egy nálunknál magasabb szellemi energia-forrás, amit végül bizonyíthat a saját meditációs tapasztalatunk. Ha valaki megkérdez bennünket: “Hiszel Mr.X létezésében?” először találkozni szeretnénk vele, mielőtt véleményt mondunk. A körülményeknek megfelelően nyitottnak kell lennünk. Ehhez hasonlóan a Legfelső szellemi energiával kapcsolatban is addig, amíg nincs közvetlen tapasztalatunk, nem lenne bölcs dolog elkötelezni magunkat. Bizonyos dolgokat azonban tudnunk kell, hogyha a Legfelső Lénnyel kapcsolatot szeretnénk teremteni. Először ismernünk kell a Legfelső formáját, hogy pontosan felismerhessük. Másodszor, hogy milyen “nyelven” kommunikálhatunk és harmadszor, hogy hol találkozhatunk.

A Raja Yogában, mint ahogy nagyon precíz fogalmunk van a lélek formájáról, ugyan így pontosan tisztában vagyunk a Legfelső formájával. Valójában a Legfelső a Legfelső Lélek, akinek a formája azonos az emberi lelkek formájával, egy tudatos, ragyogó fénypont. Amikor a különböző nyelvekben a hímnemű formát használjuk a megnevezésére ez nem azt jelenti, hogy Ő nemét tekintve valójában férfi. A léleknek önmagában nincs neme, csak a fizikai test vonatkozásában beszélhetünk férfiről, vagy nőről. Csak az emberi lelkek öltenek fizikai testet, a Legfelső Léleknek soha nincs saját fizikai teste, se hímnemű, se nőnemű.

Mivel a Legfelső soha nem vesz emberi születést, így mindig mentes marad a karmikus számláktól. Ez azt jelenti, hogy Ő soha nem feledkezik el az eredeti tulajdonságairól, mint mi. Ő állandóan békés, áldásokkal teli és erőteljes. Míg a mi tapasztalataink korlátoltak az eredeti tulajdonságainkat illetően, egy csepp békét vagy pillanatnyi boldogságot tapasztalunk, addig Ő az erények, örökkévaló és korlátlan óceánja. Ő tökéletesen teljes, soha nincs szüksége semmire. Ez azt jelenti, hogy teljesen jóindulatú és állandóan adományozó. Ő az egyetlen olyan lény, aki igazán önzetlen, mivel mi általában mindig valamilyen viszonzást várunk, még akkor is, ha maga az adás ténye örömet okoz számunkra.

A meditációban megismerjük önmagunkat, a saját tulajdonságainkat /tapasztalatot szerzünk önmagunkról/. Eleinte békés gondolatokat teremtünk, hogy megtapasztalhassuk a békét, de minél inkább magunkba szívjuk a békét, annál kevesebb gondolatra van szükségünk. A Legfelsővel való kommunikáció is ezen a szinten történik. Az Ő tulajdonságainak megtapasztalása révén ismerjük meg Őt. Úgy érezzük, hogy azok a tulajdonságok szinte megtisztítanak bennünket. Tehát a Legfelsővel való kommunikációnk elsődlegesen a csend tapasztalata. A mély csendben elveszhetünk a béke óceánjában és ez az érzés frissítő. Ezáltal egyre mélyebben fedezhetjük fel önmagunkat, megértjük tulajdonságainkat, különlegességeinket, ami önbizalmat ad. Erőt gyűjtünk, ami képessé tesz bennünket arra, hogy megtartsuk békés állapotunkat a hétköznapjaink során is.

Amikor a gondolatainkkal ott vagyunk a Legfelsőnél, megtapasztaljuk az Ő korlátlan tulajdonságait, a békét, a szeretetet, a tisztaságot, a boldogságot, az erőt, amely áthatja egész lényünket. Az összes kapcsolat tökéletes átélésével erőt és irányítást kapunk, hogy tisztázhassuk a múlt karmikus adósságait és megteremthessük hosszútávra a békés és boldog jövőnket.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Egy csendes és nyugodt atmoszférában ülve lassan olvassuk át a következő gondolatokat, hogy milyen kapcsolatokat alakíthatunk ki a Legfelsővel

GONDOLATOK A MEDITÁCIÓHOZ

Amikor a hang és mozgás világán túl találkozunk a Legfelsővel, egyedül szívünk érzései léteznek számunkra.... Megtapasztalom, hogy a lelkem megpihen és érzem a gyengéd és szetetteljes gondoskodást...., Megosztom Vele minden gondolatomat, reményemet, sőt a kétségeimet és problémáimat is, és mint egy igaz barát előtt, nem szükséges semmit sem elrejtenem...
Szabad vagyok a bánattól és a szomorúságtól.... Elégedettséget és teljességet tapasztalok....

Ebben a meditációban megtapasztalhatjuk azt a szeretetet, amit a gondolatainkba és cselekedeteinkbe ültetve valóra válthatjuk tiszta kívánságainkat és álmainkat.

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

A KARMA (11)

Amíg teljesen a fizikai “kosztümünkkel” azonosítottuk magunkat és nem ismertük fel saját azonosságunkat, nem vettük észre, hogy minden cselekedetünknek milyen mély következményei vannak. Felismerve, hogy lelkek vagyunk, tudatosodik bennünk, hogy minden egyes cselekedetünk egy maradandó lenyomatot hagy.

Amíg nem hallottunk ezekről, nagyon nehéznek találtuk világosan eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. A történelem folyamán a jó és a rossz meghatározása állandóan változik. A történelem azonos időszakát tekintve más és más kultúrák és vallások kerültek felszínre, amelyek különbözőképpen osztályozzák és határozzák meg a dolgokat. Sőt még ugyanazon valláson belül is a különböző generációjú embereknek más és más a nézetük a jóról és a rosszról. Sőt, hogyha a külső körülményeket el is hanyagoljuk, magunkba nézve is azt tapasztaljuk, hogy a saját véleményünk is gyakran ingadozik. A megértésünk állandóan változik: gyermekkorunkban, felnőtt korunkban és érett korunkban is mindig más szinten van. Ha az atmoszféra, vagy az emberek szavai befolyásolnak bennünket, akkor az intellektusunk ítélőképessége bizonytalanná válik.

Tehát elérhetjük-e azt a szintet, amikor valamiről abszolút értelemben állíthatjuk, hogy jó vagy rossz? Mindaddig, amíg korlátozva vagyunk a fizikai “kosztümünk” által, a vallás által, amelybe beleszülettünk, valamint a nem, a kor és a kultúra által, addig mindezek “színezni” fogják a gondolatainkat és ítéletalkotásunkat. De ha állandósítjuk valódi egyéniségünk tudatosságát - “Én egy békés lélek vagyok” - akkor pontosan megérthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez azért van így, mert egyedül a lélek-tudatos állapotban képes a lélek az igazi békét, boldogságot és szeretetet megtapasztalni. Így csak olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek ezeken a tulajdonságokon alapulnak. Ezek JÓTÉKONY CSELEKEDETEK, amik boldogságot és pozitív eredményeket hoznak.

Testi-tudatos állapotban nincs tiszta szándék a cselekedetek mögött. A cselekedeteink indítékai olyan önző és hátsó gondolatok, mint a kapzsiság, birtoklási vágy, egoizmus, stb. Ezek tehát NEM-JÓTÉKONY CSELEKEDETEK. Bánatot adnak és negatív dolgokat eredményeznek. A tudatosság a meghatározó, amivel a cselekedeteinket végrehajtjuk.

A KARMA TÖRVÉNYE a cselekvés és viszonzás törvénye, szellemi téren alkalmazható és abszolút értelmű. A törvény alapja az, hogy minden cselekedet egy azonos mértékű és ellentétes visszahatást eredményez. Az ellentétes természetesen azt jelenti, hogy irányában ellentétes. Mindazt, amit a világnak, az embereknek adunk, ugyanolyan mértékben visszakapjuk. Ez azt jelenti, hogyha boldogságot adunk, akkor boldogságot kapunk vissza: ha bánatot adunk, akkor bánatot kapunk viszonzásként. A törvény egészen egyszerű, és ha teljes mélységében megértjük, akkor bepillantást nyerhetünk a világ eseményeinek jelentőségébe. A kereszténységben megértették ezt a törvényt azt mondva: “Amint vetsz, úgy aratsz”. Ok és okozat törvényeként is ismerik.

Ha mindezt megértettük, akkor látva az eseményeket felismerjük, hogy minden csak akkor történhet meg, ha oka van. Tehát a karma /ami szószerint “cselekvés”-t jelent/ az ok, és a cselekvés eredménye az okozat. Általában, ha a karmánk gyümölcsét figyeljük, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezekért a “visszahatásokért” mi vagyunk a felelősek. Ha a karma gyümölcse valamilyen keserűséget jelent számunkra, gyakran másokat vádolunk a szenvedéseinkért, de miután megértjük a karma törvényét, felismerjük, hogy mi okoztuk ezt a bánatot. A Karma Törvényének megismerése felelőssé tesz bennünket a saját dolgaink, tudatállapotunk minőségéért. Valójában az egész életünkért egyedül csak mi vagyunk a felelősek.

Előfordul, hogy fatalistákká válva a Karma Törvényének csak a felét értjük meg, reménytelenül azt gondolva “Bármi, ami most történik velünk, a múlt cselekedeteinek eredménye, tehát semmit nem tehetünk a megváltoztatásukat illetően. Ez a sorsunk”. Az is igaz, hogy amikor elkezdjük megérteni, hogy a jelenlegi tapasztalataink a múltbeli cselekedeteink eredménye, és mi vagyunk felelősek a saját helyzetünkért, akkor fokozódik tűrőképességünk, elfogadásunk és könnyebben viseljük el a körülményeket a korábbiakhoz képest. Azonban sokkal fontosabb megértenünk a Karma Törvényének másik felét, hogy a jelenbeli tiszta, jótékony cselekedeteinkkel megteremthetjük az általunk választott pozitív jövőt. Így a Karma filozófia megértésével a sorsunk teremtőjévé vagy mesterévé válunk, a továbbiakban nem leszünk rabszolgái. A saját cselekedeteink és példánk által másokat is inspirálhatunk a pozitív sorsuk megteremtésére.

A múltbeli negatív cselekedetek “karmikus adósságot” eredményeznek. Ha a múltban szomorúságot adtunk valakinek, akkor most az adósság fejében boldogságot kell adnunk. A múlt “karmikus számláit” ki kell egyenlítenünk. De azt is figyelembe kell vennünk, hogyha mi megváltoztatjuk a viselkedésünket, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy mások is azonnal változni fognak. Ha van bátorságunk és továbbra is jókívánságokat küldünk más lelkek felé és tiszta cselekedeteket hajtunk végre, akkor lassan visszafizetjük a másokkal szembeni negatív viselkedésünk által teremtett karmikus adósságainkat. Ezek után szabaddá válhatunk a karmikus kötésektől.

A múlt karmikus számláinak kiegyenlítéséhez az erőt a meditáció vagy jóga által biztosíthatjuk. A saját igazi természetünk tökéletesebb megértésével felismerjük, hogy mindenkinek ez az igazi természete. Az álarc mögé láthatunk és közvetlenül a lélekkel kerülünk kapcsolatba. Ez segíteni fog bennünket abban, hogy befejezzük a negatív karmák növelését, mások negatív cselekedeteire ne reagáljunk negatívan. Lélek-tudatos állapotban természetes, hogy szeretetet és tiszteletet adunk másoknak és szeretetet és tiszteletet kapunk viszonzásként is. Minden olyan cselekedettel, amit lélek-tudatos állapotban végzünk, hasznot hozunk magunknak és mindenki másnak egyaránt.

A karma a tudatunkban indul el mint gondolat, ami a cselekedetek magja. Amilyen a gondolat, olyan az eredménye. A gondolatok éppúgy, mint a cselekedetek, rezgéseket keltenek és befolyásolják az atmoszférát körülöttünk. A karma ezeket a rezgéseket visszajuttatja hozzánk. A tiszta, békés, boldog gondolatok életünk legértékesebb kincsei. Ha ezeket a jótékony gondolatokat megőrizzük a tudatunkban, akkor bárhová megyünk, tiszta légkört fogunk teremteni, a béke és boldogság atmoszféráját, ami nagy hasznára lesz másoknak is.

A cselekedetek következményeinek a megértése azt jelenti, hogy gondosan figyelünk arra, hogy mindent helyesen tegyünk. Ha nem ellenőrizzük a cselekedeteinket, nem fogjuk ellenőrizni a tudatunkat sem. Ez kapcsolódik a 8. leckéhez: ha lelassulunk, több időt adunk magunknak ahhoz, hogy jól csináljuk a dolgokat. Ha valamit jól csinálunk, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az nem fog problémát okozni a jövőben. A rohanásban végzett munka gyakran eredményez hibát, amit később helyre kell hozni, tehát többletmunkát okoz. “Egy jól végzett, jó munka” nyugalmat visz a tudatunkba. A gondatlanul végzett munka újra és újra magára vonja a figyelmünket. Ha teljesen arra koncentrálunk, amit a jelenben csinálunk, akkor ez lehetővé fogja tenni, hogy úgy a tudatunkat, mint a testünket ellenőrzés alatt tartsuk. Cselekedeteinket mindig lélek-tudatos állapotban végezzük, így a fizikai munka mennyiségétől függetlenül is könnyűek és békések maradhatunk.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Meditációnk időtartamát osszuk három részre. Válasszunk három meditációs témát vagy pozitív tulajdonságot, amik egymásból következnek, mint pl.: nyugalom, csend, erő, vagy könnyűség, békesség, elégedettség. Vegyük őket egyenként sorba, gondolatokat teremtve ezekkel kapcsolatban, míg megtapasztaljuk őket. Legyünk biztosak abban, hogy elértük az első tulajdonság érzékelését, mielőtt rátérnénk a másodikra, majd a harmadikra ugyanígy. Ilyen módon szinte észrevétlenül egyre mélyebb meditációs tapasztalatokra tehetünk szert és élvezhetjük a különböző pozitív érzéseket és tulajdonságokat.


Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

AZ EGYENSÚLYUNK MEGŐRZÉSE (10)

A legfontosabb dolog, ami az előrehaladásunkat bizonyítja: az egyensúly. Ha egy autót az egyik oldalán túlságosan megterhelünk, a vezető hamarosan észreveszi, hogy nehéz az autót kormányozni, manőverezni: problémák merülnek fel a kerekekkel, a stabilitással, stb. Ugyanez történik velünk is, amikor túl nagy figyelmet szentelünk pl. a meditációra, a befelé fordulásra és ugyanakkor nem figyelünk arra, hogy a másokkal való kapcsolatainkban békések maradjunk. Előfordulhat, hogy befeléfordulttá válunk, éljük a saját belső világunkat a külső “reális világ” helyett és azt találjuk, hogy a másokkal való kapcsolatainkban nehézségek merülnek fel.

Ahhoz, hogy az egyensúlytalanságot elkerülhessük, a tudatban négy aspektusra kell figyelnünk, aminek egyforma jelentőséget kell tulajdonítanunk és akkor nem csak kiegyensúlyozottak leszünk, hanem természetes módon fogunk előre haladni. Ez a négy aspektus a következő: a megismerés, a tapasztalat, a megvalósítás és a szolgálat.

“A megismerés” a tudás megértésére vonatkozik. Az alaptényeket megkaptuk: “Én egy lélek vagyok, az igazi természetem a béke, van tudatom, intellektusom, vannak szanszkaráim,” stb. Ezek után össze kell rakni őket. Ezek a tények olyanok, mint a mozaik rejtvény darabjai: csak miután helyesen raktuk össze, akkor emelkedik ki a kép belőle. Minden darabnak meg van a maga mintázata, de ez csak sejteti a teljes képet. Tehát amikor az információt feldolgozzuk a tudatban, játszunk vele, beleillesztjük a mindennapi életünkbe, de csak akkor kapunk egy összefüggő képet, miután a részletek illeszkedtek. Ha egyszer megértjük a dolgokat, utána érezzük, hogy bármilyen helyzetben képesek vagyunk önmagunk ellenőrzésére. Ha megértés van, akkor az intellektus tiszta marad és a cselekedeteinket pozitív és hatásos módon hajtjuk végre. A tudás képessé tesz arra, hogy távol tarthassuk magunkat a belső feszültséggel teli helyzetektől.

“A tapasztalat” a meditációra, a jógára vonatkozik, ami által a tapasztalat létrejön. A kapott információ részeit kiválogathatjuk, logikus sorrendben összerakhatjuk, de anélkül, hogy megragadnánk az igazi jelentését, valójában nem mondhatjuk, hogy megértettük. Például: Megtanulhatunk egy egyszerű mondatot bármilyen nyelven. Helyes sorrendben meg is tudjuk ismételni, de ha a tanár nem magyarázza el, hogy mit jelentenek a szavak, ez a mondat teljesen haszontalan lesz számunkra.

Tehát hogyan érthetjük meg a következő szavak jelentését, hogy: béke, szeretet, lélek, kívülállóság, stb.? Csak úgy, hogy megtapasztaljuk őket. A béke megtapasztalása teszi a béke szót “reálissá”. A béke tapasztalata bizalmat és hitet ad számunkra és így amikor a szó jelentése és a mögötte levő tapasztalat összeillik, a lélek biztonságban érzi magát. Például, a politikusokkal és az üzletemberekkel szemben néha kellemetlenül érezzük magunkat, mivel tudjuk, hogy nem a teljes őszinteséggel vagy igazsággal van dolgunk. Amit mondanak az nem feltétlenül a valóságnak megfelelő, nem biztos, hogy ugyan úgy éreznek mint ahogy beszélnek vagy, hogy amit mondanak az igazi tényeken alapszik. A becsületes emberek társasága, akik legalább “tisztában vannak a helyzetükkel” egyfajta stabilitást és bizalmat ébresztenek. A tudás tapasztalatának megerősítése segít bennünket abban, hogy tisztázni tudjuk a dolgokat magunkban, ami bizalomhoz és igazságérzethez vezet, és ezáltal megteremtjük a stabil alapjainkat.

“A megvalósítás” a cselekedeteinkre vonatkozik. Az előzőekben a tudás és a tapasztalat közötti harmóniáról volt szó. Ha a kettő között ellentmondás van, akkor a bizalom és a stabilitás eltűnik. A harmónia életkérdés abban a tekintetben is, hogy mi történik belsőleg és külsőleg. Amikor pl. meditációban ülünk és magunkat egy békés léleknek tapasztaljuk és ezután azonnal méregbe gurulunk valami miatt, akkor ez arra utal, hogy a béke tapasztalata elvesztette jelentőségét, a lélek összezavarodott. A meditációnak feltétlenül gyakorlativá kell válnia, azáltal, hogy a pozitív erők a cselekedetben is visszatükröződnek. Ezek után válhatunk a valóságban is olyanná, mint amilyen tapasztalatunk a meditáció alatt volt.

A jóga eredményeit tudatosan kell átvinni a gyakorlatba. Ez nem csodaként fog megtörténni, azaz anélkül, hogy ne szentelnénk figyelmet rá. Könnyű megérteni, hogy miért, ha újra áttekintjük, hogyan hozza létre a lélek a cselekedeteket a tudat, az intellektus és a szanszkarák körfolyamata által. Annak ellenére, hogy a meditáció során megteremtjük az erőteljes békés szanszkarákat, a régi békétlenség szanszkarái továbbra is negatív gondolatokat eredményeznek a tudatunkban, néha igen erőteljes formában. Csak az intellektus tudatos választása által tudunk különbséget tenni és megváltoztatni viselkedésünket.

Itt igen fontos megértenünk, hogy mindaddig, amíg ténylegesen nem teszünk erőfeszítést a negatív cselekedeteink és szokásaink megváltoztatására, addig nem tapasztalhatunk előrehaladást. Bármilyen jók a tapasztalataink a meditáció alatt, hogyha a cselekedeteink folyamatosan ellentmondanak ezeknek, akkor továbbra is negatív gondolatokat fogunk teremteni magunkról és a tudatunk egy harcmezővé válik ahelyett, hogy békés mennyország lenne.

“A szolgálat” a másokkal való harmónikus és önzetlen kapcsolatokra utal. Bár az a tény, hogy önmagunk békésekké válunk, automatikusan segíti a másokkal való kapcsolatainkat. Mégis figyelmet kell fordítani erre a területre, főleg azért, mert a másokkal való kapcsolataink váltják ki bennünk a békétlenséget. Könnyű adakozónak és barátságosnak lenni, amikor körülöttünk mindenki barátságos és adakozó, de sajnos a mai világban gyakran találjuk szemben magunkat olyan helyzetekkel, amelyekben az enyhe kellemetlenségtől kezdve a nyílt ellenségeskedésig minden megtalálható. Ilyen helyzetekben az adás gyakorlása a védelmünket szolgálja. Megvéd bennünket a negatív tapasztalatoktól, de hasznot hoz azoknak is, akik sajnos meglehetősen agresszívak. Ugyanabban a pillanatban nem adhatunk és kaphatunk egyszerre, tehát ha csak az a gondolatunk van, hogy békét és jókívánságokat sugározzunk, akkor ez azt jelenti, hogy nincs “hely” arra, hogy a megfélemlítésre vagy megbántásra válaszoljunk, azaz felébresszük a haragot magunkban.

Ezek a helyzetek képezik a vizsgát, amikkel nap mint nap szembe kell néznünk, meg kell birkóznunk velük. Előrehaladásunknak ez az igazi próbája. A győzelem után realizáljuk, hogy a tudás néhány aspektusát valóban megértettük. Ha netán mégis haragossá vagy gondatlanná válunk, azonnal felébred a vágy bennünk, hogy “legközelebb helyrehozzuk” és ez arra késztet, hogy újra visszatérjünk a tudás pontjaihoz egy mélyebb megértés érdekében. Néha olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy saját pozitív tapasztalataink megosztása által közvetlenül segíteni tudunk másoknak. Amikor a dolgokat saját szavainkkal akarjuk megmagyarázni, akkor tudjuk felmérni, hogy milyen mély a saját megértésünk a tudással kapcsolatban, amihez újra meg újra visszakanyarodunk. Minden alkalommal, amikor visszatérünk a tudás egyes pontjaihoz, egy kicsit tovább haladunk, tehát a fejlődésünk természetes úton bekövetkezik.

Amikor adunk, soha nem szabad elvárnunk a viszonzást, vagy bármiféle jutalmat érte. Az adásnak egy természetes folyamatnak kell lenni, belátva, hogy tanulunk és tapasztalunk általa. A szolgálat egyszerű mozgatója csupán az a vágy lehet, hogy a pozitív értékű dolgokat megosszuk másokkal. A boldogság és elégedettség érzése, viszonzásként anélkül is visszatér hozzánk, hogy ezután vágyódnánk, vagy elvárásaink lennének. Adásunk ezáltal válik igazán önzetlenné és tisztává. Ha egy ideje már gyakoroljuk a meditációt, az adás egy teljesen új tartalommal telítődik. A tudás és a meditációs tapasztalatok annyira a részünkké válnak, hogy a béke és az erények tapasztalatát másoknak is átadhatjuk azáltal, hogy egyszerűen önmagunkat: az igazi pozitív énünket adjuk.

Hogyha ezt a négy aspektust, a megismerést, a tapasztalatot, a megvalósítást és a szolgálatot harmónikus egyensúlyba hozzuk egymással, a lélek békéssé és kapcsolataiban harmónikussá válik. A lélek-tudatosságnak ezt a gyakorlati állapotát nevezik úgy, hogy “jeevan mukti”, vagy szabadság az életben.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Lassuljunk le, adjunk időt magunknak mielőtt cselekszünk! Adjunk lehetőséget az új, békességgel teli szanszkarák gyakorlására. Ne hagyjuk, hogy a “Nincs rá időm” gondolat kerítsen bennünket hatalmába, mert ez a gondolat az azonnali stresszállapot előidézője. Ehelyett teljes figyelemmel arra koncentráljunk, hogy mi az, amit a rendelkezésünkre álló idő alatt el tudunk végezni. A többivel ne törődjünk.

Gyakoroljuk, hogy el tudjunk szakadni a saját gondolatainktól. Próbáljuk úgy érezni, mintha moziban lennénk és figyelnénk a tudatunk képernyőjén felbukkanó gondolatainkat. Amint figyeljük őket, elkezdenek lelassulni. Válogassunk közöttük, élvezzük a jókat, zárjuk ki a negatívakat, a haszontalanokat. A legjobb gondolatokat vigyük át cselekedetbe és engedjük, hogy a gondolatok hátterében a tapasztalatok is megnyilvánulhassanak.

Ha úgy találjuk, hogy tudatunk még mindig túl aktív, vagy még mindig akad negatív gondolat, először koncentráljunk az alapgondolatra, hogy “Én egy békés lélek vagyok”. Majd figyeljük a gondolataink irányát, hogy merre haladnak ebből a pozitív forrásból elindulva. Van amikor a tudatunk természetesen a pozitív irányba halad, amint leülünk meditálni, de előfordul, hogy határozottan irányítani, vagy vezetni kell, hogy elkerülhessük a negatív érzelmek vagy gondolatok sziklájába való ütközést!

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

A TUDAT (9)

Egészen más dolog leülni és megtapasztalni a békét, mint valójában használni is ezt a tapasztalatot az életünk megváltoztatására. Nagyon sok minden történik addig, amíg a szándék cselekedetté válik és sokszor azon kapjuk magunkat, hogy azt mondjuk: “Nem akartam megtenni, de….” vagy “Sajnálom, nem ezt akartam mondani”. Ahhoz, hogy életünket teljes kontroll alatt tarthassuk, nem csak tudnunk kell, hanem meg is kell értenünk, hogy milyen folyamat megy végbe, amíg a szándékunk cselekedetté válik.

Például: Egy autóüzemben különböző nyersanyagokat használnak: fémlemezeket, csapszegeket és anyacsavarokat, elektromos vezetékeket, festékeket, stb. Ezek a nyersanyagok olyanok, mint a tapasztalataink és a szándékaink. Amint áthaladnak az üzemen és különböző eljárásokon mennek keresztül, végül egy autót eredményeznek. Ugyanezt gondolhatnánk a cselekedetekkel kapcsolatban is. De tételezzük fel, hogy az autógyártásba egy következetesen ismétlődő hiba csúszik, mindenegyes autót, ami lekerült a futószalagról, szét kell szedni és megjavítani. Ráadásul még bosszantó is ha összegezzük a hiba miatti időveszteséget és az igen kemény munkát, hiszen egy gyárat nem azért építenek, hogy hibás autókat gyártson.

Életünk megváltoztatásához nem elegendő, felületesen megváltoztatni a cselekedeteinket. Ez működhet egy bizonyos ideig, de folyamatosan szembetalálkozni a “futószalagról” hibásan lekerült cselekedetekkel, nem sok örömmel jár és igen kemény munkába kerül a helyrehozásuk. Ehelyett fontos, hogy a tapasztalataink “nyersanyagait” ellenőrizzük és jártasak legyünk a vágyaink és cselekedeteink “termék előállító folyamatában is”. Egy mérnöknek nem elég csak nagyvonalakban ismerni, hogy mi történik az üzemben. Ahhoz, hogy a hibát ki lehessen javítani, részletesen ismerni kell mindent, ami történik. Minél jobban megértjük, hogy hogyan működik a lélek, annál könnyebben meg tudunk szabadulni azoktól a cselekedetektől, amiket nem akarunk végrehajtani. A meditáció által ellenőrizhetjük a “nyersanyagokat”, biztosítva általa, hogy csak a legjobb minőségűeket használjuk fel és semmiben se szenvedjünk hiányt.

Tehát miből áll a “gyártási folyamat”? Az első és leghatározottabb dolog, ami a tapasztalat és a cselekedetek között van, a gondolat. A gondolatok a tudatunkból merülnek fel. A Raja Yogában a tudatot nem fizikainak tekintjük, hanem metafizikainak, ami valójában a lélek képessége. Tehát a tudatunk által elképzelünk, gondolkodunk és ötleteket formálunk. Ez a gondolkodási folyamat az alapja az érzelmeinknek, vágyainknak, élményeinknek. A gondolkodási képesség alapján tudjuk újraélni tapasztalatainkat, ezáltal leszünk boldogok vagy szomorúak és általa túlléphetünk az idő és tér korlátain.

Amikor pl. arra gondolunk, hogy “Szeretnék egy csésze teát”, úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos cselekedetek automatikusan elindulnak. De vajon a gondolat az egyetlen kapocs a tapasztalat és a cselekedet között? Mit mondhatunk azzal a kifejezéssel kapcsolatban, hogy “Gondolkozz, mielőtt beszélsz!” Valamilyen gondolatunknak feltétlenül kell lenni, mielőtt kinyitjuk a szánkat, vagy semmi nem merül fel bennünk? Miről lehet itt szó? Úgy tűnik, hogy a gondolatnak két aspektusa van. Az első a gondolat önmaga, a második ennek a gondolatnak a tudatosulása és megértése. Az intellektust használjuk a gondolatok megértésére. A léleknek ezen második képessége alapján tudjuk megítélni mindannak az értékét, ami a tudatunkban felmerül. Tehát a “Gondolkodj, mielőtt beszélsz” kifejezés mögött az áll, hogy felkérjük az intellektusunkat, hogy mérlegelje, van-e értelme egyáltalán beszélni azokról a gondolatokról. Néhány más funkció is kapcsolódik az intellektus működéséhez: pl. az okfejtés, a felismerés, a megkülönböztetés, az ítélőképesség és az akaraterő gyakorlása.

Az akaraterő az egyik legkritikusabb képesség, mivel az intellektuson keresztül ezáltal gyakorolhatjuk önmagunk ellenőrzését, különösen a tudatunkat illetően. A meditáció célja, hogy feltöltsük az intellektusunkat erővel: azaz tisztán és jó ítélőképességgel lássuk a dolgokat, határozottan valósítsuk meg a feladatot. Az intellektust azáltal tudjuk felismerni, hogy láthatóak-e ezek a tulajdonságok. Pl.: valaki magyaráz valamit és képtelenek vagyunk megérteni. Három, négy különböző módon próbálkozik a magyarázattal, de még mindig nem értjük. Végül ötödszörre “felcsillan a fény”, vagy “leesik a tantusz”, azaz felismerjük, hogy miről van szó. Ez a felismerés az intellektus munkája.
Egy másik példa lehet az a folyamat, ami akkor megy végbe bennünk, amikor pl. két, három választási lehetőséggel kell szembenéznünk és dönteni, hogy melyiket válasszuk. Ilyenkor mérlegeljük az előnyöket és hátrányokat, míg az ítélőképességünk ereje meg nem találja a legmegfelelőbb megoldást. Az intellektus ugyan úgy, mint a tudat igen szubtilis, egyáltalán nem fizikai, tehát a lélekhez tartozik nem a testhez.

A lélek harmadik jellemzője, hogy képes elraktározni mindazokat a benyomásokat, amelyek az előzetes cselekedetek által hatottak rá. Ezeket a lenyomatokat szoktuk úgy emlegetni, mint “szanszkarák”. /Ez egy szanszkrit szó, amit az egyszerűség kedvéért nem mindig fordítunk le./ A szokásaink, az érzelmi beállítottságunk, a temperamentumunk, a személyiségünk lenyomatai a szanszkarákba épülnek be, azaz az összes cselekedetünk nyomot hagy a lélekben. Személyiségünk a szanszkarákból tevődik össze, ugyan úgy, mint ahogy az egyedi filmkockák sorozata egy történetet tár elénk. Minden cselekedet nyomot hagy, mint egy barázda a lemezen, akár fizikai cselekedetről van szó, akár csak szavakról, de még a gondolatok is nyomot hagynak. Mint egy lenyomat a celluloidon, úgy hagy nyomot az egész életvitelünk a lélekben. A gondolataink, amik a tudatban megjelennek a szanszkarákból jönnek. Tehát mint lelkeknek, a személyiségünk a legalapvetőbb jellembeli tulajdonságunk, amit ezek a szanszkarák határoznak meg.

A tudat, az intellektus és a szanszkarák együttes kölcsönhatásban működnek, és ez határozza meg a viselkedésünket, a gondolataink milyenségét, sőt még a hangulatunkat is. Először a tudat megteremti a gondolatot, majd az intellektus elbírálja és az ítélete alapján vagy létrejön a cselekedet, vagy nem. A cselekvés (vagy nem cselekvés) megteremti a szanszkarát, ami pedig a tudat számára egy bizonyítékká válik.

Jól mutatja mindezt, ha megnézzük, hogy hogyan alakul ki egy szokás, például a dohányzás. Amikor először megkínálnak bennünket, egy sereg gondolat merül fel a tudatunkban úgy ellene, mint mellette, pl.: “Káros az egészségemnek..., Kíváncsi vagyok, milyen lehet az íze...,
Nagyon könnyű hozzászokni...., Mindenki más is csinálja....,” stb. Ezeknek a gondolatoknak az alapján hozza meg a döntést az intellektus. Tételezzük fel, hogy az intellektus elfogadja a cigarettát. Ezután a cselekedet után kialakul egy szanszkara és a következő alkalommal, amikor felajánlja valaki a cigarettát, az előző cselekedet lenyomatai a tudatban bizonyítékként jelentkeznek, mint egy emlékkép, hogy “Már szívtam egyet azelőtt.” Amikor úgy döntünk, hogy újra elfogadjuk a cigarettát, olyan mint amikor egy fába mélyedést vájunk, a szanszkarák egyre jobban megerősödnek, mindaddig, amíg végezetül az ismételt /bizonyított/ cselekedetek a tudatban egy sürgető hatásként jelentkeznek, hogy fogadjuk el a cigarettát, olyannyira, hogy a dohányzás ellen már egyetlen bizonyíték sem szól. Ilyenkor az intellektus nagyon gyengévé válik, sőt, nem is működik. Később már nincs esély az ítéletalkotásra, mi szól ellene és mellette, csak az erős gondolat merül fel a tudatban: “Gyújts rá” és a cselekedet már automatikusan végbemegy. Tehát láthatjuk, hogy ha hagyjuk, hogy egy szokás elhatalmasodjon, többé már nem beszélhetünk ellenőrzésről: a szanszkarákban rögzült régi cselekedeteink uralják a jelenünket.

Azonban ezt a módszert alkalmazhatjuk békés, pozitív szanszkarák teremtésére is. Pl. amikor meditációban ülünk és egy békés léleknek érezzük magunkat. Ez a tapasztalat kialakít egy szanszkarát és a következő alkalommal, amikor egy régi szokás sürgetéseként a harag határán vagyunk, a tudatból egy ellenbizonyíték fog felmerülni: “Én egy békés lélek vagyok”. Ez arra kényszeríti az intellektust, hogy döntést hozzon. Amint az intellektus akaraterőt nyer a meditációk során, egyre könnyebbé válik, hogy a békés szanszkarák érvényesüljenek a negatív szanszkarákkal szemben. Az intellektus ellenőrizni kezdi mind a tudatot, mind a cselekedetet. “Én a lélek, a jelen mesterévé válok, nem a múlt rabszolgájává”. Fokozatosan elérjük azt a szintet, hogy csak azokat a gondolatokat engedjük cselekedetté válni, amik állandóan a boldogság és elégedettség tapasztalatát eredményezik.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

Válasszunk ki egy olyan tulajdonságot, amit szeretnénk magunkban megváltoztatni. Ha a nap folyamán néhányszor egy-két nagyon erőteljes, pozitív gondolatot teremtünk, minden erőnket és lelkesedésünket összeszedve, ez sokat segíthet a negatív szokásaink, jellembeli tulajdonságaink megváltoztatásában. A gyakorlat egy nagyon erőteljes szanszkarát fog eredményezni, tehát amikor a változás pozitív gondolata újra felbukkan a tudatunkban, már lelkesedéssel fog társulni. Ez segíteni fog abban, hogy a megfelelő időben a szándékunkat megvalósítsuk.

Például, ha fel akarjuk adni azt a szokásunkat, hogy kritizáljunk más embereket, a nap folyamán állandóan legyen az a pozitív gondolatunk: “Ahelyett, hogy mások gyengeségét kritizálom, hadd lássak mindenkit egy békés léleknek, csak az erényeit és különlegességeit vegyem észre.” Vagy “Mielőtt mások gyengeségeit kritizálom, előtte megváltoztatom a saját gyengeségeimet.”

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com

LÉLEK-TUDATOSSÁG (8)

Sokkal több haszon származik abból a gondolatból, hogy “Én egy békés lélek vagyok”, szemben azzal, hogy “Én a test vagyok”. Miért? Az elmúlt leckében szó volt arról, milyen fontos szerepe van ennek a gondolatnak abban, hogy képesek legyünk függetlenné válni azoktól a szerepektől, amiket játszunk. Fontos tisztázni a “kívülállóság” szó jelentését. Ez nem egy tartózkodó, magányba vonulást jelent, ahol minden kommunikáció megszakad az ember körül, de azt sem, hogy valaki gondatlan megfigyelőként szemléli az eseményeket maga körül. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy színészek vagyunk. Nagy lelkesedéssel és szeretettel játsszuk a szerepünket, de nem hagyjuk, hogy hasson ránk bármilyen elvárás, lelki teher vagy aggodalom, ami a külső körülményekből vagy más emberektől származik. Nem hagyjuk, hogy mindezek megzavarják a megértésünket és elfelejthessük, hogy kik vagyunk, hogy “Én egy békés lélek vagyok”. Valójában sokkal gyakrabban használjuk ezt a szót a szeretet szóval együtt: azaz kívülállóként szemlélve, de mégis szeretettel. Hogyha léleknek tekintjük magunkat és megtapasztaljuk a természetes tulajdonságunkat, akkor a kívülállósághoz társuló érzésünk nem ellenszenves tartalmú lesz, ami nemtörődömséget jelent, hanem békét, szeretetet és boldogságot tükröző.

Hogyan segíthet a lélek-tudatosság az önmagunkkal és másokkal szembeni magatartásunk javításában? Általában mindannyiunknak meg van az a szokása, hogy önmagunkat másokhoz hasonlítjuk: a másik érdemeinek, vagy érdemtelenségeinek fényében látjuk magunkat. Ez néha a reménytelenség érzését válthatja ki bennünk. Úgy az önkritizálás, mint a mások kritizálása egyformán negatív állapotba hozza a tudatot. A lélek-tudatosság tapasztalata által felismerjük a saját értékeinket és abbahagyjuk önmagunk másokhoz való hasonlítgatását. Túljutunk a kritizálgatáson és megtapasztaljuk az igazi pozitív tulajdonságainkat, az igazi természetünket. Ez nem egy felsőbbrendűségi érzéshez vezet, hanem érezzük a stabilitásunkat, az önbizalmunkat. Az önmagunkban való kétségeinket helyettesíthetjük egy önmagunkban való nagyon mély hittel.

Ha megértjük azt a gondolatot, hogy “Én egy békés lélek vagyok”, akkor azt is megértjük, hogy a többiek is azok. Ennek a tudatossága által képesek leszünk tisztán, egyenrangú félként beszélni velük, amit testvéri szemléletnek nevezünk. A hétköznapi életben a cselekedetek ezzel gyakran teljesen ellentétesek, pl., amikor valaki dühös lesz ránk és megfenyeget, a hangunk viszonzásként hirtelen élessé válik. Ebből aztán könnyen parázs vita kerekedik. Ez a testi-tudatosság visszatükröződése. Ahelyett, hogy elsősorban egy békés léleknek látnánk őket, akik a szerepüket játsszák, a szerepet látjuk és azt az igazi természetüknek hisszük.

Azonban amikor határozottan léleknek tekintjük őket, az indulataikra másképp fogunk reagálni. A haragot látva tudjuk, hogy ez egy átmeneti reakció, nem az igazi belső énjükből fakad. Ahelyett, hogy mérgesen vagy védekezve reagálnánk, valójában kívülállóként viselkedünk, sőt inkább adni igyekszünk. Megpróbálunk teljesen természetesen olyan pozícióba helyezkedni, hogy képesek legyünk segíteni rajtuk. Felismerjük, hogy a haragjuk oka az, hogy valami miatt zavarttá váltak. Ez a pozitív hozzáállás egyfajta védelemként is szolgál számunkra, mivel nem kerülünk a támadás hatása alá. Sőt, a stabilitásunk és nyugodt reakciónk abban is segíteni fog, hogy feloldjuk a helyzet feszültségét.

A lélek-tudatosságunkkal egy más módon is segíthetünk, de természetesen amink nincs, azt nem adhatjuk oda senkinek. Ha barátaink rossz hangulatban hozzánk jönnek, gyakran a legtöbb, amit adhatunk nekik az együttérzés. Ez a fajta megnyugtatás azonban nem feltétlenül jelent segítséget. Az embereknek, ha bajban vannak, erőre és emberszeretetre van szükségük. A helyzet, amibe gyengeségük miatt kerültek, zűrzavart okozott a tudatukban, ezért nem tudják a dolgokat tisztán látni. Ha a reakcióink és tanácsaink nem csak az együttérzésen alapulnak, hanem békességgel, erővel teliek és nagyon is gyakorlatiak, akkor nem csak megvigasztalódnak általa, hanem ez a pozitív hozzáállás segíteni fogja őket a problémáik megoldásában is. Ehhez egy erős és rendezett tudatra van szükség.

A lélek-tudatosság alkalmassá tesz bennünket arra, hogy mások társaságában természetesen viselkedjünk. Ez a könnyed szereplés másoknak is segít a feloldódásban amint megérzik, hogy semmilyen elvárásunk nincs feléjük. A lélek-tudatossággal az a célunk, hogy másokban csak a jó tulajdonságokat lássuk, és nem csak a látható erényeket, hanem a rejtett jó erényeiket, különlegességeiket. Természetesen kifejlődik egy elmélyült szeretet és tisztelet mindenki felé és ezekkel párhuzamosan egyfajta szellemi közelségbe kerülünk embertársainkkal. Megszületik a felismerésünk, hogy egy világot, egy otthont osztunk meg egy földi családban, amelynek mindannyian részesei vagyunk.

MEDITÁCIÓS GYAKORLAT

A meditáció a természetes tulajdonságaink tudatossága, tehát nem egy nehéz dolog. Nem is olyan, amit magunkra erőltethetünk. A meditációra nem kényszeríthetjük magunkat. Valójában minél erőteljesebben kényszerítjük magunkat, annál kevésbé valószínű, hogy tapasztalatokhoz juthatunk általa. A túlságosan görcsös koncentráció fejfájást okozhat és előfordulhat, hogy felüdülés és ellazulás helyett a feszültségünk tovább növekszik. Az első lépés az egyszerű lazítás. Sok ember ha csak annyi hatást érezhetne, hogy bármikor képes ellazulni, amikor akarja, már akkor eredményről beszélhetne. Amikor sikerült ellazulnunk, elmúlnak a mindennapi életünk stress hatásai és aggodalmai: a tudatunk szabaddá válik a finom dolgok érzékelésére. Mindent, ami a tudatunkban van, képesek vagyunk meg is tapasztalni. Ezért töltsük meg a gondolatainkat lélek-tudatossággal: a béke gondolata segít bennünket a béke megtapasztalásában. Minél jobban ellazulunk, annál mélyebb, kellemesebb nyugalmat érzünk, majd elérjük a meditációnak azt az állapotát, amikor élvezni tudjuk a belsőnkből kiáradó erőt. Ahogy előre haladunk, a meditáció egyre többet jelent annál, mint egy egyszerű lazító módszer. A cél, nem csak a relaxáció elnyerése, hanem az, hogy egy olyan békés lélekké váljunk, aki a békével tökéletesen fel tudja tölteni magát. Az egyszerű lazítás által megtapasztalt béke csak egy csepp, ha összehasonlítjuk a béke óceánjával, amibe szinte “elveszünk” a meditáció által.

A meditáció során nagyon egyszerűen fogalmazzuk meg a gondolatainkat, vagy a témát, amivel foglalkozni szeretnénk. Két, három gondosan kiválasztott gondolat éppen elég. Lassan ismételjük a gondolatainkat, bőséges időt hagyva arra, hogy felfedezhessük a gondolatainkat, érzéseinket. Pl.: “a béke olyan, mintha belesüppednék egy jó puha toll párnába.”, “a könnyűség olyan, mintha egy felhőn lebegnék”, “ a szeretet meleg, aranyló sugárzás a tudatomban.... ” Amint egyre mélyebben elmerülünk az ilyen gondolatokban és azok megtapasztalásában, fokozatosan elszakadunk a világi gondolatoktól és a feszültségtől, majd teljesen könnyűvé és szabaddá válunk, megtapasztaljuk a lélek-tudatosságot. Amikor tudatára ébredünk az igazi természetünknek, a tudatosságnak ezt a könnyű állapotát kell a mindennapjainkba hozni, hogy könnyen és hatékonyan tudjuk megoldani ha bármilyen probléma vagy akadály kerül elénk. Mint egy repülő madár, még a magas helyeket is csak kis buckáknak fogjuk érzékelni.

MEDITÁCIÓS GONDOLATOK

A következő néhány napra csak két három rövid gondolattal próbálkozzunk, mint: “Én egy békés lélek vagyok”, “Egy olyan fény vagyok, aki szeretetet sugároz az egész világ felé” vagy “Egy tudatos fénypont vagyok, tehát teljesen más mint a fizikai test.” Ismételjük ezeket a gondolatokat lassan, amíg egyre mélyebben merülünk el gondolatainkban és ezekhez hasonló érzéseink keletkeznek. Amikor ez bekövetkezik, megszűnik az abból adódó feszültség, hogy mit kellene tennünk és mi az, amit valójában teszünk. A lélek elégedettséget és teljességet érez. Kiegészítésképpen gyakoroljuk, hogy másokat is egy léleknek tekintünk, egy olyan szereplőnek, aki a saját szerepét játssza.

Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!

Websites:

Magyar: www.bkwsu.hu

English: www.bkwsu.com