A legfontosabb dolog, ami az előrehaladásunkat bizonyítja: az egyensúly. Ha egy autót az egyik oldalán túlságosan megterhelünk, a vezető hamarosan észreveszi, hogy nehéz az autót kormányozni, manőverezni: problémák merülnek fel a kerekekkel, a stabilitással, stb. Ugyanez történik velünk is, amikor túl nagy figyelmet szentelünk pl. a meditációra, a befelé fordulásra és ugyanakkor nem figyelünk arra, hogy a másokkal való kapcsolatainkban békések maradjunk. Előfordulhat, hogy befeléfordulttá válunk, éljük a saját belső világunkat a külső “reális világ” helyett és azt találjuk, hogy a másokkal való kapcsolatainkban nehézségek merülnek fel.
Ahhoz, hogy az egyensúlytalanságot elkerülhessük, a tudatban négy aspektusra kell figyelnünk, aminek egyforma jelentőséget kell tulajdonítanunk és akkor nem csak kiegyensúlyozottak leszünk, hanem természetes módon fogunk előre haladni. Ez a négy aspektus a következő: a megismerés, a tapasztalat, a megvalósítás és a szolgálat.
“A megismerés” a tudás megértésére vonatkozik. Az alaptényeket megkaptuk: “Én egy lélek vagyok, az igazi természetem a béke, van tudatom, intellektusom, vannak szanszkaráim,” stb. Ezek után össze kell rakni őket. Ezek a tények olyanok, mint a mozaik rejtvény darabjai: csak miután helyesen raktuk össze, akkor emelkedik ki a kép belőle. Minden darabnak meg van a maga mintázata, de ez csak sejteti a teljes képet. Tehát amikor az információt feldolgozzuk a tudatban, játszunk vele, beleillesztjük a mindennapi életünkbe, de csak akkor kapunk egy összefüggő képet, miután a részletek illeszkedtek. Ha egyszer megértjük a dolgokat, utána érezzük, hogy bármilyen helyzetben képesek vagyunk önmagunk ellenőrzésére. Ha megértés van, akkor az intellektus tiszta marad és a cselekedeteinket pozitív és hatásos módon hajtjuk végre. A tudás képessé tesz arra, hogy távol tarthassuk magunkat a belső feszültséggel teli helyzetektől.
“A tapasztalat” a meditációra, a jógára vonatkozik, ami által a tapasztalat létrejön. A kapott információ részeit kiválogathatjuk, logikus sorrendben összerakhatjuk, de anélkül, hogy megragadnánk az igazi jelentését, valójában nem mondhatjuk, hogy megértettük. Például: Megtanulhatunk egy egyszerű mondatot bármilyen nyelven. Helyes sorrendben meg is tudjuk ismételni, de ha a tanár nem magyarázza el, hogy mit jelentenek a szavak, ez a mondat teljesen haszontalan lesz számunkra.
Tehát hogyan érthetjük meg a következő szavak jelentését, hogy: béke, szeretet, lélek, kívülállóság, stb.? Csak úgy, hogy megtapasztaljuk őket. A béke megtapasztalása teszi a béke szót “reálissá”. A béke tapasztalata bizalmat és hitet ad számunkra és így amikor a szó jelentése és a mögötte levő tapasztalat összeillik, a lélek biztonságban érzi magát. Például, a politikusokkal és az üzletemberekkel szemben néha kellemetlenül érezzük magunkat, mivel tudjuk, hogy nem a teljes őszinteséggel vagy igazsággal van dolgunk. Amit mondanak az nem feltétlenül a valóságnak megfelelő, nem biztos, hogy ugyan úgy éreznek mint ahogy beszélnek vagy, hogy amit mondanak az igazi tényeken alapszik. A becsületes emberek társasága, akik legalább “tisztában vannak a helyzetükkel” egyfajta stabilitást és bizalmat ébresztenek. A tudás tapasztalatának megerősítése segít bennünket abban, hogy tisztázni tudjuk a dolgokat magunkban, ami bizalomhoz és igazságérzethez vezet, és ezáltal megteremtjük a stabil alapjainkat.
“A megvalósítás” a cselekedeteinkre vonatkozik. Az előzőekben a tudás és a tapasztalat közötti harmóniáról volt szó. Ha a kettő között ellentmondás van, akkor a bizalom és a stabilitás eltűnik. A harmónia életkérdés abban a tekintetben is, hogy mi történik belsőleg és külsőleg. Amikor pl. meditációban ülünk és magunkat egy békés léleknek tapasztaljuk és ezután azonnal méregbe gurulunk valami miatt, akkor ez arra utal, hogy a béke tapasztalata elvesztette jelentőségét, a lélek összezavarodott. A meditációnak feltétlenül gyakorlativá kell válnia, azáltal, hogy a pozitív erők a cselekedetben is visszatükröződnek. Ezek után válhatunk a valóságban is olyanná, mint amilyen tapasztalatunk a meditáció alatt volt.
A jóga eredményeit tudatosan kell átvinni a gyakorlatba. Ez nem csodaként fog megtörténni, azaz anélkül, hogy ne szentelnénk figyelmet rá. Könnyű megérteni, hogy miért, ha újra áttekintjük, hogyan hozza létre a lélek a cselekedeteket a tudat, az intellektus és a szanszkarák körfolyamata által. Annak ellenére, hogy a meditáció során megteremtjük az erőteljes békés szanszkarákat, a régi békétlenség szanszkarái továbbra is negatív gondolatokat eredményeznek a tudatunkban, néha igen erőteljes formában. Csak az intellektus tudatos választása által tudunk különbséget tenni és megváltoztatni viselkedésünket.
Itt igen fontos megértenünk, hogy mindaddig, amíg ténylegesen nem teszünk erőfeszítést a negatív cselekedeteink és szokásaink megváltoztatására, addig nem tapasztalhatunk előrehaladást. Bármilyen jók a tapasztalataink a meditáció alatt, hogyha a cselekedeteink folyamatosan ellentmondanak ezeknek, akkor továbbra is negatív gondolatokat fogunk teremteni magunkról és a tudatunk egy harcmezővé válik ahelyett, hogy békés mennyország lenne.
“A szolgálat” a másokkal való harmónikus és önzetlen kapcsolatokra utal. Bár az a tény, hogy önmagunk békésekké válunk, automatikusan segíti a másokkal való kapcsolatainkat. Mégis figyelmet kell fordítani erre a területre, főleg azért, mert a másokkal való kapcsolataink váltják ki bennünk a békétlenséget. Könnyű adakozónak és barátságosnak lenni, amikor körülöttünk mindenki barátságos és adakozó, de sajnos a mai világban gyakran találjuk szemben magunkat olyan helyzetekkel, amelyekben az enyhe kellemetlenségtől kezdve a nyílt ellenségeskedésig minden megtalálható. Ilyen helyzetekben az adás gyakorlása a védelmünket szolgálja. Megvéd bennünket a negatív tapasztalatoktól, de hasznot hoz azoknak is, akik sajnos meglehetősen agresszívak. Ugyanabban a pillanatban nem adhatunk és kaphatunk egyszerre, tehát ha csak az a gondolatunk van, hogy békét és jókívánságokat sugározzunk, akkor ez azt jelenti, hogy nincs “hely” arra, hogy a megfélemlítésre vagy megbántásra válaszoljunk, azaz felébresszük a haragot magunkban.
Ezek a helyzetek képezik a vizsgát, amikkel nap mint nap szembe kell néznünk, meg kell birkóznunk velük. Előrehaladásunknak ez az igazi próbája. A győzelem után realizáljuk, hogy a tudás néhány aspektusát valóban megértettük. Ha netán mégis haragossá vagy gondatlanná válunk, azonnal felébred a vágy bennünk, hogy “legközelebb helyrehozzuk” és ez arra késztet, hogy újra visszatérjünk a tudás pontjaihoz egy mélyebb megértés érdekében. Néha olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy saját pozitív tapasztalataink megosztása által közvetlenül segíteni tudunk másoknak. Amikor a dolgokat saját szavainkkal akarjuk megmagyarázni, akkor tudjuk felmérni, hogy milyen mély a saját megértésünk a tudással kapcsolatban, amihez újra meg újra visszakanyarodunk. Minden alkalommal, amikor visszatérünk a tudás egyes pontjaihoz, egy kicsit tovább haladunk, tehát a fejlődésünk természetes úton bekövetkezik.
Amikor adunk, soha nem szabad elvárnunk a viszonzást, vagy bármiféle jutalmat érte. Az adásnak egy természetes folyamatnak kell lenni, belátva, hogy tanulunk és tapasztalunk általa. A szolgálat egyszerű mozgatója csupán az a vágy lehet, hogy a pozitív értékű dolgokat megosszuk másokkal. A boldogság és elégedettség érzése, viszonzásként anélkül is visszatér hozzánk, hogy ezután vágyódnánk, vagy elvárásaink lennének. Adásunk ezáltal válik igazán önzetlenné és tisztává. Ha egy ideje már gyakoroljuk a meditációt, az adás egy teljesen új tartalommal telítődik. A tudás és a meditációs tapasztalatok annyira a részünkké válnak, hogy a béke és az erények tapasztalatát másoknak is átadhatjuk azáltal, hogy egyszerűen önmagunkat: az igazi pozitív énünket adjuk.
Hogyha ezt a négy aspektust, a megismerést, a tapasztalatot, a megvalósítást és a szolgálatot harmónikus egyensúlyba hozzuk egymással, a lélek békéssé és kapcsolataiban harmónikussá válik. A lélek-tudatosságnak ezt a gyakorlati állapotát nevezik úgy, hogy “jeevan mukti”, vagy szabadság az életben.
MEDITÁCIÓS GYAKORLAT
Lassuljunk le, adjunk időt magunknak mielőtt cselekszünk! Adjunk lehetőséget az új, békességgel teli szanszkarák gyakorlására. Ne hagyjuk, hogy a “Nincs rá időm” gondolat kerítsen bennünket hatalmába, mert ez a gondolat az azonnali stresszállapot előidézője. Ehelyett teljes figyelemmel arra koncentráljunk, hogy mi az, amit a rendelkezésünkre álló idő alatt el tudunk végezni. A többivel ne törődjünk.
Gyakoroljuk, hogy el tudjunk szakadni a saját gondolatainktól. Próbáljuk úgy érezni, mintha moziban lennénk és figyelnénk a tudatunk képernyőjén felbukkanó gondolatainkat. Amint figyeljük őket, elkezdenek lelassulni. Válogassunk közöttük, élvezzük a jókat, zárjuk ki a negatívakat, a haszontalanokat. A legjobb gondolatokat vigyük át cselekedetbe és engedjük, hogy a gondolatok hátterében a tapasztalatok is megnyilvánulhassanak.
Ha úgy találjuk, hogy tudatunk még mindig túl aktív, vagy még mindig akad negatív gondolat, először koncentráljunk az alapgondolatra, hogy “Én egy békés lélek vagyok”. Majd figyeljük a gondolataink irányát, hogy merre haladnak ebből a pozitív forrásból elindulva. Van amikor a tudatunk természetesen a pozitív irányba halad, amint leülünk meditálni, de előfordul, hogy határozottan irányítani, vagy vezetni kell, hogy elkerülhessük a negatív érzelmek vagy gondolatok sziklájába való ütközést!
Egyetért a bejegyzéssel?
Kérem, írja le véleményét, esetleg tapasztalatait!
Websites:
Magyar: www.bkwsu.hu
English: www.bkwsu.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése